A "Van egy téglám Kenyában" a Genézius társaság egyik projektje, amely egy kenyai kis falucska támogatását tűzte ki célul. A kenyai szervezet neve Sargy Community Development Group. Mi lennénk az első állandó támogatója ennek a helyi szervezetnek, mely többek közt egy árva, félárva és szegény gyermekek számára fenntartott iskolát működtet.
Azért látom pár butaarcúnak sikerült belekötnie ebbe a sztoriba is.Már ne is haragudjatok,de mi a f@sz közötök van ahhoz,hogy ki,hol,hogyan és kinek segít?!Jól nézünk már ki,hogy lassan engedélyt kell kérnie az embernek a többiektől,ha segíteni szeretne a rászorulókon.Ha az ember segít valakin,akkor nem azt kell nézni,hogy hogyan tette azt vagy hol,hanem azt,hogy olyannak segített,aki erre a rászorul.Ez a srác felemelte a seggét és elutazott több ezer km-re,hogy segíthessen.A világban rengeteg önkéntes dolgozik(szerencsére),sokan nem a saját hazájukban.Akkor mindenkit zavarjunk haza,hogy otthon önkénteskedjen.:) Vicc,komolyan mondom....
Sokan vagyunk,akik ott segítenek,ahol tudnak.Én személy szerint rendszeresen adok ételt,ruhát hajléktalanoknak,játékokat és pénzt gyerekeknek,alapítványoknak.Eddig még Magyarországon tettem ezt,de ha úgy fogom gondolni,illetve lesz rá módom,akkor külföldre is fogok küldeni.És biztosan pofán köpném azt,aki elém állna,hogy "hé haver,ugye tudod,hogy ez szart sem ér?!"!Akkor tegyél te többet,adjál,jobbat,szebbet,csinálj hasznosabbat.De akkor gyerünk csinálj és mutasd meg,hogy láthassuk hogyan is kell értelmesen,hasznosan segíteni!
Ott Kenyában hasznát vették az angol tudásának,a lelkesedésének,stb.,kérdem én itthon ezt ki értékelné?Ő ennyit tudott hozzátenni,más majd többet(reméljük).Hány,de hány önkéntes járja a világot,úgy,hogy semmi értéke és pénze,mégis hasznát veszik és örülnek neki.Mert sokszor többet jelent ezeknek a szegény embereknek a lelki támasz,egy boldog,vidám nap,egy megtanult vers,mint egy pár használt cipő.
Szeptember 11-e után olvastam,hogy volt olyan,aki úgy segített a World Trade Center-nél,hogy az egyik sarkon teát és szendvicset osztogatott,amit ő otthon készített el minden nap.Na azt az ilyen idióták,miért nem küldték haza,mondván ez szart sem ér.
Addig kell örülni,amíg vannak ilyen emberek és soha nem azt kell nézni,hogy ki milyen módon segít,hanem azt,hogy SEGÍT!
Sokan vagyunk,akik ott segítenek,ahol tudnak.Én személy szerint rendszeresen adok ételt,ruhát hajléktalanoknak,játékokat és pénzt gyerekeknek,alapítványoknak.Eddig még Magyarországon tettem ezt,de ha úgy fogom gondolni,illetve lesz rá módom,akkor külföldre is fogok küldeni.És biztosan pofán köpném azt,aki elém állna,hogy "hé haver,ugye tudod,hogy ez szart sem ér?!"!Akkor tegyél te többet,adjál,jobbat,szebbet,csinálj hasznosabbat.De akkor gyerünk csinálj és mutasd meg,hogy láthassuk hogyan is kell értelmesen,hasznosan segíteni!
Ott Kenyában hasznát vették az angol tudásának,a lelkesedésének,stb.,kérdem én itthon ezt ki értékelné?Ő ennyit tudott hozzátenni,más majd többet(reméljük).Hány,de hány önkéntes járja a világot,úgy,hogy semmi értéke és pénze,mégis hasznát veszik és örülnek neki.Mert sokszor többet jelent ezeknek a szegény embereknek a lelki támasz,egy boldog,vidám nap,egy megtanult vers,mint egy pár használt cipő.
Szeptember 11-e után olvastam,hogy volt olyan,aki úgy segített a World Trade Center-nél,hogy az egyik sarkon teát és szendvicset osztogatott,amit ő otthon készített el minden nap.Na azt az ilyen idióták,miért nem küldték haza,mondván ez szart sem ér.
Addig kell örülni,amíg vannak ilyen emberek és soha nem azt kell nézni,hogy ki milyen módon segít,hanem azt,hogy SEGÍT!