Az emberek többsége - valljuk be, elég csak pl. egy tegnapi post kommentjeit megnézni - aggodalmaskodva, pesszimistán tekint a világra. Túlnépesedés, nyomor, gazdasági válság, kimerülő energiaforrások, környezetszennyezés, klímaváltozás, természeti katasztrófák? Ugyan! Matt Ridley tudományos szakíró szerint ilyen jó dolgunk még sose volt, mint most, és a helyzet egyre csak javul!"Sokan azt mondják, dilis vagyok, amiért szerintem a világ egyre jobb lesz, de a könyvben ismertetett statisztikák vagy adatok egyikét sem sikerült megcáfolni" - magyarázza.
Nektek mi a véleményetek erről? :)
Mindig is tudtam, hogy a p-betűsnél vagyok, holott a világnézetem idealista (aki most ebbe beleköt, annak szívesen bejelentkezem egy néhány hónapos fekvésre a díványán, én se értem magam, nem lesz egyszerű :S). Na, a lényeg: szerintem is létezik butítás. Ami nem feltétlen butítás, de egy nagy és szép rózsaszín semmi, ami ha kellő erővel, nyomással kerül az életedbe, akkor simán eltakar, elfelejtet dolgokat, bár persze ez csak úgy működik, ha ennek véletlenül se akarsz "ellenálni". Ez már nem kicsit "elitista" duma, abba is hagyom, de nem tudom nem észrevenni, hogy nagyon sokan a kicsit sem fontos dolgok sulykolásával akarnak és tudnak rövid távú előnyöket szerezni. Sajnos ez így tényleg működik.
Viszont gondolkodni mindig is lehetett, még akkor is, ha nem volt szabad, és valahogy mindig csak előrébb lendültünk. Hogy ez most jobb vagy nem a korábbiaknál? Miért kéne ezt tudnom? Most élek, vagy hatszáz, esetleg 170000 éve? Nekem MOST kell azt megtalálnom ami bódogít, én legalábbis azt gondolom.
De az ilyesmiken elgondolkodni sem butaság, mert nem az, és kész. :-) Sokmindent felszínre hozhat és hoz is. Csak így tovább!
(Tényleg jó ez a téma, bár eszembe jutott egy Monty Python-duma is (linket nem találtam):
Egy temetkezési válallkozó mondja aggódó arccal:
- Feszült? Ideges? Nem találja a helyét? Szétveti az ideg?
Elmosolyodik:
- Csak így tovább!)