Az emberek többsége - valljuk be, elég csak pl. egy tegnapi post kommentjeit megnézni - aggodalmaskodva, pesszimistán tekint a világra. Túlnépesedés, nyomor, gazdasági válság, kimerülő energiaforrások, környezetszennyezés, klímaváltozás, természeti katasztrófák? Ugyan! Matt Ridley tudományos szakíró szerint ilyen jó dolgunk még sose volt, mint most, és a helyzet egyre csak javul!"Sokan azt mondják, dilis vagyok, amiért szerintem a világ egyre jobb lesz, de a könyvben ismertetett statisztikák vagy adatok egyikét sem sikerült megcáfolni" - magyarázza.
Nektek mi a véleményetek erről? :)
továbbá azt is írtam, hogy nem tartom valószínűnek, sőt, szinte kizártnak tartom, hogy az emberiség az utolsó szálig kipusztuljon (mármint önhibánkból). azonban minél többen vagyunk és leszünk, annál nagyobb pusztulásra lehet számítani, amikor eljutunk arra a pontra, hogy elérjük a kritikus létszámot.
szerintem pont neked kellene nagyobb távlatban személni. hiszen te vagy beragadva a ciklikus nézőpontod csapdájába, ami amúgy tény, hogy igaz, mármint hogy egyszer fent, egyszer lent...csak közben ha átfogóbban néznéd, észrevehetnéd, hogy azért mindeközben haladtunk valamerre, hiszen nyilvánvaló, hogy egy-egy hullámvölgy után nem ugyanoda jutottunk vissza.
csak 1 példa, azt hiszem pont te írtad...hogy már az ókorban is volt környezetszennyezés. oké, biztosan volt...de nem gondolod komolyan ugye, hogy egy lapon lehet említeni azzal, ami ma folyik? az ókorban, a középkorban is volt (lokális) túlnépesedés. meg is lett az eredménye, jöttek a betegségek, birodalmak dőltek össze...de nehogy már ezt egy lapra vegyük azzal, ahol most tartunk!
a lényeg az, hogy nem ártana látni, hogy a fejlettségi szintünk, a gazdaságunk, a népességünk és még 1 csomó ilyen számszerűsíthető faktorunk növekszik, csak közben a közeg, amiben élünk kvázi változatlan.
végy egy bazi nagy akváriumot, tegyél bele halakat. majd figyeld őket napokon, heteken, éveken át. nyilvánvalóan lesznek kisebb kiugrások, vagy esetenként kisebb esések a populációban, főleg ha mondjuk az életterükben többé-kevésbé próbálod szimulálni a természetet, néha több kaját kapnak, máskor kevesebbet, néha süt a nap, máskor nem, néha csepegtetsz nekik 1 kis vírust, stb stb. azonban lassan, de biztosan túlnépesednek, és mivel az akvárium falán túl nem tudnak eljutni (ahogy mi is csak bohóckodunk az űrben, de más bolygókra képtelenek vagyunk jelenleg eljutni, nemhogy még meghonosítani ott az életformánkat), előbb utóbb elpusztulnak.
a másik gond az, hogy a természetben ezek a folyamatok azért némileg szabályozva is vannak. kevesebb kaja 1 évben -> kevesebb új élet -> népesség csökken -> jövőre kevesebb felé kell osztani a kaját -> ha törékeny is, de létrejön egyfajta egyensúly. na ez az a változó, amit az ember kiiktatott az egyenletből.
szal véleményem szerint lehet itt papolni arról, hogy optimistán kell nézni a világot, meg lehet papolni arról is, hogy nem lesz itt semmi baj, majd idejekorán kitalálunk vmit, meg blabla, de ez mind csak önámítás. gyakorlatilag 200-al száguldunk a szakadék széle felé, és közben úgy vagyunk vele, h majd ráérünk ezzel a problémával foglalkozni, ha már odaértünk, addig meg élvezzük a sebesség adta mámort.
minden tiszteletem ezúton is azoknak az embereknek, akik már most is a problémákkal foglalkoznak inkább, és próbálnak elébemenni a bajnak. vannak 1 páran, csak sajnos nem elegen.