Az emberek többsége - valljuk be, elég csak pl. egy tegnapi post kommentjeit megnézni - aggodalmaskodva, pesszimistán tekint a világra. Túlnépesedés, nyomor, gazdasági válság, kimerülő energiaforrások, környezetszennyezés, klímaváltozás, természeti katasztrófák? Ugyan! Matt Ridley tudományos szakíró szerint ilyen jó dolgunk még sose volt, mint most, és a helyzet egyre csak javul!"Sokan azt mondják, dilis vagyok, amiért szerintem a világ egyre jobb lesz, de a könyvben ismertetett statisztikák vagy adatok egyikét sem sikerült megcáfolni" - magyarázza.
Nektek mi a véleményetek erről? :)
Oké, talán rosszul fogalmaztam korábban, és te ezen lovagolsz azóta is. Mondjuk inkább úgy, hogy a fenntarthatótól egyre jobban eltávolodunk a fenntarthatatlan felé. Kissé sarkítva a dolgokat, az előbbi az életet, az utóbbi pedig a pusztulást jelenti. Aztán mindenki döntse el magában, hogy melyik a jobb. Szerintem a fenntartható élet, ha viszont az jobb, mint ami felé tartunk, az az én szótáramban valaminek a csökkenése, romlása, ergo süllyedés, ha már ezt a szót táncoljuk körbe éppen...
A szabadságról...ha az igazi szabadságot úgy definiáljuk, hogy az az állapot, amikor bármikor bármit megtehetsz következmények nélkül, akkor nyilván ilyesmi nem létezik, soha nem is létezett. De ha pl eltartod magad, értem ezalatt azt, hogy megtermeled a saját táplálkozásodhoz szükséges élelmiszert, ha a saját tüzifáddal fűtesz és a saját kutadból mered a vizet (jó, most hogy mi számit sajátnak abba ne menjünk bele, lehet szőrszálat hasogatni bármikor), akkor lényegében jóval szabadabb vagy mint az átlagember manapság. Arra a brutális függésre próbáltam célozni ezzel, amit manapság kialakít a társadalom az egyénnel szemben.