Hogy is van az a mondás? A legrosszabbra számítunk, de a legjobbat reméljük? Valahogy így vagyok az emberiséggel. És igazából ezzel van a bajom, nem a genetikával, meg a tudománnyal. A "génkutyulós izétól" is csak egy ideje félek és vagyok negatív. És tudom, hogy mi/ki váltotta ki. Nagyra becsültem Czeizel Endrét, akit tényleg tiszteltem, becsültem, hogy hány emberen segített, hány kis élet köszönhette neki a létezését stb stb Aztán jött a Dolly korszak valahol 90es évek közepe-vége fele, hogy klónozták a birkát, amikor vm tv-s műsorban arról beszélt, hogy az egész génkutatást, sőt magát a klónozást is támogatni kell és kutatni, mi több, átlagos polgári kézbe kiadni a kezelését, felhasználását. És ezzel az egyetlen, a felsorolásban utolsóként szereplő dologgal sikerült engem teljesen kiborítani. Ez olyan elfogadhatatlan számomra, hogy valaki egy ennyire veszélyes és labilis dolog irányítását és felhasználását mondjuk úgy, a köznépre bízná, hogy nem tudtam feldolgozni. Azóta adódott volna lehetőség több féle fórumon is meghallgatni miről mit mond, de ezen azóta sem sikerült túljutnom. Ahogy atomot sem adnék köznép kezébe, úgy génkezelést, klónozást sem... Azóta félek a dologtól bármilyen kevés infóm is legyen. Nem magától a genetikától, inkább az emberektől féltem, ahogy azt használnák...