na éppen ez az. az, hogy a normális biológiai állapotba a homoszexualitás nem tartozik bele szerintem igencsak eltúlzott állítás. a normális állapot normálisságát meg azért vettem fel ismét, ebben a kommentben is, mert szerintem a normális viszonylagos. ha netán egy domináns, egy generáción belül felszínretörő génmutáció (aminek az esélye ~0) következtében a következő generációnak egy helyett két orra nőne, akkor idővel az lenne a normális? biztos ez?
van szerepe benne, nem mondtam, hogy nem. mégis el fog tűnni, mert a nagyujjnak nagyobb feladata van az egyensúlyozásban. (már az ókori egyiptomban is volt rá példa, hogy a láb nagyujját elvesztett magas rangú nőnek protézist csináltak, hogy megállhasson mind a két lábán!) valójában már a cipő feltűnése előtt elkezdődött az a folyamat, aminek mostanra már feltűnő (de még sokak által nagyobbrészt tévesen pusztán a cipőnek tulajdonított) jelei vannak. csökevényesedik a lábak kisujja. ez nem a "pinky"k kora. :-D a szembefordítható (és itt most nem az emeltszintű szemkitolás barbár művészetére gondolok ;-)) hüvelykujj is lényegesebb szerepet tölt be az emberszabásúak életében, mint mondjuk a valaha tényleges szereppel bíró kisujj.
mivel az evolúció nem állt le, ezért egy adott pillanathoz kell a normálist igazítani. csakhogy én azt mondom ez a pillanat tényleg csak egy pillanat, így valamiről de facto kijelenteni, hogy valami normális merész dolog. mindannyian tele vagyunk sok azonos és még több különböző génmutációval - így maradtunk fenn - a különbözőségünk a "normális" alapja. ez viszont így egész csinos paradoxon. ;-) az a normális ha valaki nem normális biológiai működésű.
:-) hogy honnan szedtem. nos genetikusok vagy egy évtizede (újra)felfedezték, hogy az y kromoszóma rohamosan satnyul (már az emberi evolúciót tekintve). az egyébként természetben megfigyelhető mutációs mérték többszöröse megy végbe benne. a gyorsabb, nagyobb mértékű mutáció egy genetikai hulladéktárolóvá silányította szegény y-t. hogy a férfiak kihalnak így önmagában nyilván nem igaz, viszont feltételes módban is durva, elképzelhetetlen túlzásnak hat, pedig megvan rá az esély. na nem a közeljövőben, de a férfiak kihalhatnak! azok akik ezt az elgondolást elvetik, nem azt tagadják, hogy az y-kromoszóma satnyul, csak az újabb kutatások alapján azt állítják, hogy van ún. biztonsági mentés is az elveszett/kidobott génekből. ez viszont a lehetőségét továbbra sem zárja ki annak, hogy a "teremtés" "koronái" "kihalnak" egyszer. (valld be, csak a szaporodás jelenleg ismert módozatainak kiveszésétől félsz te is. ;-D)
hogy a nevelés, hogy jön a szaporodáshoz? "Ebbe pedig ivarérett, felnőtt egyedeknél a szaporodás és az ahhoz szorosan kapcsolódó, adekvát párkeresési magatartás is beletartozik (ami idegrendszeri, a szaporítószervekhez közvetetten kapcsolódó dolog, de ugyanúgy hozzátartozik a normális nemi működéshez)." - írtad. na most eszerint csak az normális biológiai működés, ha valaki képes utódokat létrehozni. mivel általánosságban az a téves elgondolás dívik, hogy homoszexuálisoknak nem lehet gyereke (ajánlom figyelmedbe ezen oldalt: www.melegapa.hu), ezért biológiai működésük nyilván nem lehet normális. hááát nyilván.. ;-) de, hogy a nevelésre rátérjek. az emlősök és azon belül az emberszabásúak törzsfejlődése letért arról az útról, hogy az utód világrajöttét követően rendkívül gyorsan adaptálódik a számára idegen környezethez. átörökített ösztönei segítik az életbenmaradásban. minden embergyerek születés után ki van szolgáltatva! ha nem töltik meg tartalommal, akkor nem lesz belőle ember, csak egy primitív váz marad (mindezért cserébe a hirtelen környezeti változásokat jobban kibírjuk, mint az állatvilág jelentős része) sőt hatalmas az esély arra, hogy nem is marad életben! a nevelés, tehát a tudás genetikát megkerülő úton átadása az ami evolúciós szempontból az egyik nagy sikerünk. a természetben ez legtöbbször egy szűk családi-biológiai körben zajlik le nagyobbrészt gének (ösztönök) és kisebbrészt viselkedésminták tanítása (nevelés) útján (párzási rítusok, vadászat, hierarchia). embereknél az egymástól nagyon távoli rokonok (mert ugye mind rokonok vagyunk, ennélfogva mindannyian rendelkezünk legalább 1/64 arányban elmebetegségre legalább hajlamosító génekkel) is tudnak egymás "kölykeire" vigyázni, azt óvni, nevelni. ehhez pedig nem szükségszerű a szaporodási képesség. sokan a heteroszexuálisok körében sem bírnak vele, miközben a homoszexuálisok között vannak a linkelt oldal alapján is akik igen. akkor mi is a normális biológiai működés a szaporodás szempontjából? ;-) akkor mégsem zárható ki a homoszexualitás az alapján..
"Azt kurvára nem mi döntjük el, hogy mi a felesleges, visszanyesendő ág. Erről a természet kiválóan gondoskodik, nem kell aggódni. :) Egy dolog a tudományos tények megléte, és egy kurvára másik dolog, hogy idióták mit magyaráznak utána bele (ld. eugenetika)."
pedig gyógyítunk betegségeket, és születnek a természetben életképtelen utódok. szerintem már most is mi döntjük el, hogy mi visszanyesendő és mi nem. csak egyelőre a legfejlettebb technikánk is a pattintott kőkorszakot képviseli leginkább. egyértelműen fejlett, de rengeteget kell még.. és ez is csak a legősibb ösztön kielégítése miatt. a fajfennmaradás "megoldása" határoz meg minket is, ahogy (talán nem túlzás) minden élőt. ennek érdekében használhatjuk az eszünket is, szerintem önmagában ezzel nincsen baj. a természet ugyanis nem igazságos ellenben könyörtelen. amelyik életforma a megváltozott körülményeknek nem tud megfelelni az: kihal.. fajfennmaradás szempontjából ugye az az elképzelhető legnagyobb bukás. :-)
az eugenetika kapcsán annak egyik úttörője, darwin jut eszembe, aki az evolúció elméletét arra használta, hogy pár helyeslő tudóstársával megteremtsék vele (pár generáció alatt) a "szuperembert". hát helyette sikerült a saját leszármazóikból medvedisznóembert meg mutáns halbékamókusokat csinálni, bizonyítván, hogy közeli rokonok közös utódnemzése "nem feltétlenül célravezető".
"A variabilitás esszenciális tulajdonsága a populációknak. Ezt ki vitatta? Viszont ahhoz, hogy egy változat "hasznosulni tudjon" a későbbiekben, az kell, hogy a jelenben is megfeleljen a feltételeknek (melyik jobban, melyik kevésbé, ez már más kérdés)."
szerintem senki. :o) tehát azt mondod, hogy akinek a szervezete "tartalmazza" például a populációt majdan szinte teljesen kiirtó betegség elleni génmutációt, annak is meg kell felelnie a jelenlegi körülményeknek és így normálsinak nevezhető? de ha így van akkor a normális fogalmát szűkíted le vele, és eszerint mindenki "normális" mégiscsak. tehát a genetikai abnormalitás nem jelent abnormális biológiai működést is egyben. én meg ezt mondtam kezdettől, más irányból megközelítve. 8-)
van egy csöpp eltérés a levezetésben, de a végeredmény szerintem nem is annyira különböző. :-)
:-D
(persze én csak a pálya széléről kiabálok be, és dobálom vissza a kirúgott labdáidat. ezt a korrektség jegyében tartom fontosnak megjegyezni. köszi a beszélgetést.)
van szerepe benne, nem mondtam, hogy nem. mégis el fog tűnni, mert a nagyujjnak nagyobb feladata van az egyensúlyozásban. (már az ókori egyiptomban is volt rá példa, hogy a láb nagyujját elvesztett magas rangú nőnek protézist csináltak, hogy megállhasson mind a két lábán!) valójában már a cipő feltűnése előtt elkezdődött az a folyamat, aminek mostanra már feltűnő (de még sokak által nagyobbrészt tévesen pusztán a cipőnek tulajdonított) jelei vannak. csökevényesedik a lábak kisujja. ez nem a "pinky"k kora. :-D a szembefordítható (és itt most nem az emeltszintű szemkitolás barbár művészetére gondolok ;-)) hüvelykujj is lényegesebb szerepet tölt be az emberszabásúak életében, mint mondjuk a valaha tényleges szereppel bíró kisujj.
mivel az evolúció nem állt le, ezért egy adott pillanathoz kell a normálist igazítani. csakhogy én azt mondom ez a pillanat tényleg csak egy pillanat, így valamiről de facto kijelenteni, hogy valami normális merész dolog. mindannyian tele vagyunk sok azonos és még több különböző génmutációval - így maradtunk fenn - a különbözőségünk a "normális" alapja. ez viszont így egész csinos paradoxon. ;-) az a normális ha valaki nem normális biológiai működésű.
:-) hogy honnan szedtem. nos genetikusok vagy egy évtizede (újra)felfedezték, hogy az y kromoszóma rohamosan satnyul (már az emberi evolúciót tekintve). az egyébként természetben megfigyelhető mutációs mérték többszöröse megy végbe benne. a gyorsabb, nagyobb mértékű mutáció egy genetikai hulladéktárolóvá silányította szegény y-t. hogy a férfiak kihalnak így önmagában nyilván nem igaz, viszont feltételes módban is durva, elképzelhetetlen túlzásnak hat, pedig megvan rá az esély. na nem a közeljövőben, de a férfiak kihalhatnak! azok akik ezt az elgondolást elvetik, nem azt tagadják, hogy az y-kromoszóma satnyul, csak az újabb kutatások alapján azt állítják, hogy van ún. biztonsági mentés is az elveszett/kidobott génekből. ez viszont a lehetőségét továbbra sem zárja ki annak, hogy a "teremtés" "koronái" "kihalnak" egyszer. (valld be, csak a szaporodás jelenleg ismert módozatainak kiveszésétől félsz te is. ;-D)
hogy a nevelés, hogy jön a szaporodáshoz? "Ebbe pedig ivarérett, felnőtt egyedeknél a szaporodás és az ahhoz szorosan kapcsolódó, adekvát párkeresési magatartás is beletartozik (ami idegrendszeri, a szaporítószervekhez közvetetten kapcsolódó dolog, de ugyanúgy hozzátartozik a normális nemi működéshez)." - írtad. na most eszerint csak az normális biológiai működés, ha valaki képes utódokat létrehozni. mivel általánosságban az a téves elgondolás dívik, hogy homoszexuálisoknak nem lehet gyereke (ajánlom figyelmedbe ezen oldalt: www.melegapa.hu), ezért biológiai működésük nyilván nem lehet normális. hááát nyilván.. ;-) de, hogy a nevelésre rátérjek. az emlősök és azon belül az emberszabásúak törzsfejlődése letért arról az útról, hogy az utód világrajöttét követően rendkívül gyorsan adaptálódik a számára idegen környezethez. átörökített ösztönei segítik az életbenmaradásban. minden embergyerek születés után ki van szolgáltatva! ha nem töltik meg tartalommal, akkor nem lesz belőle ember, csak egy primitív váz marad (mindezért cserébe a hirtelen környezeti változásokat jobban kibírjuk, mint az állatvilág jelentős része) sőt hatalmas az esély arra, hogy nem is marad életben! a nevelés, tehát a tudás genetikát megkerülő úton átadása az ami evolúciós szempontból az egyik nagy sikerünk. a természetben ez legtöbbször egy szűk családi-biológiai körben zajlik le nagyobbrészt gének (ösztönök) és kisebbrészt viselkedésminták tanítása (nevelés) útján (párzási rítusok, vadászat, hierarchia). embereknél az egymástól nagyon távoli rokonok (mert ugye mind rokonok vagyunk, ennélfogva mindannyian rendelkezünk legalább 1/64 arányban elmebetegségre legalább hajlamosító génekkel) is tudnak egymás "kölykeire" vigyázni, azt óvni, nevelni. ehhez pedig nem szükségszerű a szaporodási képesség. sokan a heteroszexuálisok körében sem bírnak vele, miközben a homoszexuálisok között vannak a linkelt oldal alapján is akik igen. akkor mi is a normális biológiai működés a szaporodás szempontjából? ;-) akkor mégsem zárható ki a homoszexualitás az alapján..
"Azt kurvára nem mi döntjük el, hogy mi a felesleges, visszanyesendő ág. Erről a természet kiválóan gondoskodik, nem kell aggódni. :) Egy dolog a tudományos tények megléte, és egy kurvára másik dolog, hogy idióták mit magyaráznak utána bele (ld. eugenetika)."
pedig gyógyítunk betegségeket, és születnek a természetben életképtelen utódok. szerintem már most is mi döntjük el, hogy mi visszanyesendő és mi nem. csak egyelőre a legfejlettebb technikánk is a pattintott kőkorszakot képviseli leginkább. egyértelműen fejlett, de rengeteget kell még.. és ez is csak a legősibb ösztön kielégítése miatt. a fajfennmaradás "megoldása" határoz meg minket is, ahogy (talán nem túlzás) minden élőt. ennek érdekében használhatjuk az eszünket is, szerintem önmagában ezzel nincsen baj. a természet ugyanis nem igazságos ellenben könyörtelen. amelyik életforma a megváltozott körülményeknek nem tud megfelelni az: kihal.. fajfennmaradás szempontjából ugye az az elképzelhető legnagyobb bukás. :-)
az eugenetika kapcsán annak egyik úttörője, darwin jut eszembe, aki az evolúció elméletét arra használta, hogy pár helyeslő tudóstársával megteremtsék vele (pár generáció alatt) a "szuperembert". hát helyette sikerült a saját leszármazóikból medvedisznóembert meg mutáns halbékamókusokat csinálni, bizonyítván, hogy közeli rokonok közös utódnemzése "nem feltétlenül célravezető".
"A variabilitás esszenciális tulajdonsága a populációknak. Ezt ki vitatta? Viszont ahhoz, hogy egy változat "hasznosulni tudjon" a későbbiekben, az kell, hogy a jelenben is megfeleljen a feltételeknek (melyik jobban, melyik kevésbé, ez már más kérdés)."
szerintem senki. :o) tehát azt mondod, hogy akinek a szervezete "tartalmazza" például a populációt majdan szinte teljesen kiirtó betegség elleni génmutációt, annak is meg kell felelnie a jelenlegi körülményeknek és így normálsinak nevezhető? de ha így van akkor a normális fogalmát szűkíted le vele, és eszerint mindenki "normális" mégiscsak. tehát a genetikai abnormalitás nem jelent abnormális biológiai működést is egyben. én meg ezt mondtam kezdettől, más irányból megközelítve. 8-)
van egy csöpp eltérés a levezetésben, de a végeredmény szerintem nem is annyira különböző. :-)
:-D
(persze én csak a pálya széléről kiabálok be, és dobálom vissza a kirúgott labdáidat. ezt a korrektség jegyében tartom fontosnak megjegyezni. köszi a beszélgetést.)