Ki mondta, hogy kizárólagosnak tartom a genetikai predetermináltságot? Te hoztad fel a fiktív mutációidat, arra a felvetésre reagáltam.
Bár már leírtam, de a kedvedért dióhéjban megismétlem: ezt úgy kell elképzelni, hogy a genetikai adottságok meghatároznak egy többdimenziós "mozgásteret", amin belül egy élőlény "manifesztálódhat" adott környezetben. Az, hogy ténylegesen mi valósul meg ebből, a környezeti hatások határozzák meg (pl. hiába lenne valaki magas növésű a génjei alapján, ha kiskorában hiányosan táplálkozik, alacsony marad). A genetika tehát az élőlény LEHETŐSÉGEIT korlátozza be. Amit a genetika nem tesz lehetővé, azt a formát nem tudja az élőlény felvenni, de a konkrét megjelenési forma csak egy azok közül, amit a genetika elméletben lehetővé tesz. Így kezd érthető lenni?
Az evolúció pedig már csak ebből következően is nem olyan egyszerűen működik, hogy akinek adott génből jobb allélja van, annak több gyereke lesz, így feldúsul a jó allél a populációban, azt' ennyi, mert a szervezet sikerességét a gének ÖSSZESSÉGÉNEK működésképessége határozza meg. És ez csak egy dolog, arról már ne is beszéljünk, hogy a populációgenetikai szabályok is hatnak az egyedre - túlegyszerűsítve a dolgot ez annyit takar, hogy pl. hiába lenne sikeres egy adott egyed, ha a csoport, amiben él(t), "elbukik", vagy nem talál alkalmas párt a szaporodáshoz, stb.
Tehát rengeteg minden befolyásolja azt, hogy egy egyed mennyire tud sikeres lenni, mekkora részt tud vállalni a populáció szaporodási rátájában, stb. De mindennek a genetika az alapja. Értem?
Azt már meg sem említem, hogy az evolúciónak több szintje van, a szelekció másként hat a gének, egyedek, populáció szintjén, valamint ezek az "erők" nyilván bonyolult kölcsönhatásban vannak egymással, és EREDŐJÜK az, hogy hoszú távon a legéletképesebbek (értsd: adott környezeti kihívásoknak legjobban megfelelő létformák) maradnak fenn...
Szóval ez az egész nem olyan egyszerű ám, ahogy gimiben tanítják. ;)
Ki mondta, hogy kizárólagosnak tartom a genetikai predetermináltságot? Te hoztad fel a fiktív mutációidat, arra a felvetésre reagáltam.
Bár már leírtam, de a kedvedért dióhéjban megismétlem: ezt úgy kell elképzelni, hogy a genetikai adottságok meghatároznak egy többdimenziós "mozgásteret", amin belül egy élőlény "manifesztálódhat" adott környezetben. Az, hogy ténylegesen mi valósul meg ebből, a környezeti hatások határozzák meg (pl. hiába lenne valaki magas növésű a génjei alapján, ha kiskorában hiányosan táplálkozik, alacsony marad). A genetika tehát az élőlény LEHETŐSÉGEIT korlátozza be. Amit a genetika nem tesz lehetővé, azt a formát nem tudja az élőlény felvenni, de a konkrét megjelenési forma csak egy azok közül, amit a genetika elméletben lehetővé tesz. Így kezd érthető lenni?
Az evolúció pedig már csak ebből következően is nem olyan egyszerűen működik, hogy akinek adott génből jobb allélja van, annak több gyereke lesz, így feldúsul a jó allél a populációban, azt' ennyi, mert a szervezet sikerességét a gének ÖSSZESSÉGÉNEK működésképessége határozza meg. És ez csak egy dolog, arról már ne is beszéljünk, hogy a populációgenetikai szabályok is hatnak az egyedre - túlegyszerűsítve a dolgot ez annyit takar, hogy pl. hiába lenne sikeres egy adott egyed, ha a csoport, amiben él(t), "elbukik", vagy nem talál alkalmas párt a szaporodáshoz, stb.
Tehát rengeteg minden befolyásolja azt, hogy egy egyed mennyire tud sikeres lenni, mekkora részt tud vállalni a populáció szaporodási rátájában, stb. De mindennek a genetika az alapja. Értem?
Azt már meg sem említem, hogy az evolúciónak több szintje van, a szelekció másként hat a gének, egyedek, populáció szintjén, valamint ezek az "erők" nyilván bonyolult kölcsönhatásban vannak egymással, és EREDŐJÜK az, hogy hoszú távon a legéletképesebbek (értsd: adott környezeti kihívásoknak legjobban megfelelő létformák) maradnak fenn...
Szóval ez az egész nem olyan egyszerű ám, ahogy gimiben tanítják. ;)