"minden élőlényben legalábbis az állatvilágban (nem csak az emberben) megvan az az ösztön, hogy az utódokat (más fajokét is!) megkímélni, óvni, nevelni szükséges (az olyanokat is amelyikről tudják/tudjuk, hogy veszélyesek lesznek ránk, mikorra teljesen kifejlődnek)! ennek semmi köze ahhoz, hogy közeli vagy nem közeli rokon neveli fel a gyereket."
Újabb rabati tévedés, mert nem ismered a természetet, csak az emberi fajból indulsz ki. Az utódnevelés ösztöne egyáltalán nem minden faj egyedeiben van meg, pláne nem minden másik faj egyedével szemben. Ez szaporodási stratégia kérdése. Vannak olyan fajok (nem is kevés...), amelyek a nagy utódszámmal biztosítják a megfelelő számú, felnövő utód meglétét, és kurvára nem foglalkoznak velük a peték / tojás, stb. lerakása után. Sok dologtól függ, hogy egy fajnak "mi éri meg": utódnevelésbe is fektetni a szaporodásra szánt energiát VAGY inkább minél több utód létrehozásába, amik közül a nagy számok törvénye alapján néhány szerencsés megéri majd a felnőttkort...
Amelyik fajnál meg megvan az utódnevelési ösztön, abban is azért alakult ki, mert ha enélkül a fiatalok életkilátásai drasztikusan lecsökkennek, akkor amelyik egyed ezt nem teszi meg, annak jó eséllyel nem lesznek felnőtt, szaporodóképes utódai (illetve amelyek megtették, azoknak az utódai sokkal jobb helyzetben voltak...). Az altruista magatartás pedig "érdekes módon" olyan fajoknál alakult CSAK ki, amik vagy családi, rokoni közösségekben vagy pl. rovarállamokban élnek (tehát ha nem a saját kölykét neveli, a körülmények miatt akkor is jó eséllyel rokont segít). Az olyan fajoknál, amelyek magányosan élnek, az egyedek rendszerint könyörtelenül elpusztítják a fiatalokat, ha nem a saját kölykük... Idegen kölyköt nevelni ugyanis "elvesztegetett energia", és az ilyesmit a természet nem "tolerálja", ha szimpatikus ez az emberi felfogásodnak és igazságérzetednek, ha nem...
Újabb rabati tévedés, mert nem ismered a természetet, csak az emberi fajból indulsz ki. Az utódnevelés ösztöne egyáltalán nem minden faj egyedeiben van meg, pláne nem minden másik faj egyedével szemben. Ez szaporodási stratégia kérdése. Vannak olyan fajok (nem is kevés...), amelyek a nagy utódszámmal biztosítják a megfelelő számú, felnövő utód meglétét, és kurvára nem foglalkoznak velük a peték / tojás, stb. lerakása után. Sok dologtól függ, hogy egy fajnak "mi éri meg": utódnevelésbe is fektetni a szaporodásra szánt energiát VAGY inkább minél több utód létrehozásába, amik közül a nagy számok törvénye alapján néhány szerencsés megéri majd a felnőttkort...
Amelyik fajnál meg megvan az utódnevelési ösztön, abban is azért alakult ki, mert ha enélkül a fiatalok életkilátásai drasztikusan lecsökkennek, akkor amelyik egyed ezt nem teszi meg, annak jó eséllyel nem lesznek felnőtt, szaporodóképes utódai (illetve amelyek megtették, azoknak az utódai sokkal jobb helyzetben voltak...). Az altruista magatartás pedig "érdekes módon" olyan fajoknál alakult CSAK ki, amik vagy családi, rokoni közösségekben vagy pl. rovarállamokban élnek (tehát ha nem a saját kölykét neveli, a körülmények miatt akkor is jó eséllyel rokont segít). Az olyan fajoknál, amelyek magányosan élnek, az egyedek rendszerint könyörtelenül elpusztítják a fiatalokat, ha nem a saját kölykük... Idegen kölyköt nevelni ugyanis "elvesztegetett energia", és az ilyesmit a természet nem "tolerálja", ha szimpatikus ez az emberi felfogásodnak és igazságérzetednek, ha nem...