Örülök, hogy végre értelmes emberrel beszélgethetek a témáról. :)
"bár akkor se tudom önérzetemet lecsupaszítani csak biológiai megközelítésre"
Nem is kell, isten őrizz! Egy adott állapotot jellemez ez a meghatározás, nem téged emberileg, még csak nem is az életed, léted egészét, hanem annak csak egy bizonyos részét, azt is egyféle aspektusból. :)
"Ha ez igaz, akkor viszont az egyén döntésén múlna, hogy biológiai működése normális-e."
A biológiai működés egy kérdés, az egyéni döntés meg egy másik. Ez azért bonyolult egy kicsit, mert vannak olyan biológiai működések, amiben ember esetén beleszólhatnak az egyéni döntések is - a párválasztás, szaporodás tipikusan ilyen. De magát a működést (vagy annak hiányosságait) ettől még biológiailag lehet jellemezni, megítélni. Az más kérdés, hogy ezt felülírhatják az egyén döntései, de erre a 185-ös kommentemben már válaszoltam.
Egyébként ezért is írtam, hogy nem biztos, hogy a betegség szó rá a legjobb, de az egyértelmű, hogy biológiailag nem tekinthető normálisnak ez az állapot, akkor sem, ha az egyén meg tudja magát erőszakolni, és rávenni az alapból normális, de számára abnormális viselkedésre.
"Akkor ahogy értelmezem, az oka ennek a nem normális működésnek maga a tény, hogy nem az ellenkező nem vonzza."
Pontosan. Végre valaki megértette, amit pampogok. :) Ezt a dolog jellegből fakadóan persze le lehet tagadni, lehet vele ellentétesen viselkedni, de ez egyrészt az illetőnek is káros, másrészt a valós tényeken nem változtat...
"Viszont ez a vonzalom visszavezethető biológiai működésre?"
Ezt úgy érted, hogy szervi / biokémiai oka van annak, hogy valaki homoszexuális lesz? Ezt esete válogatja. A genetikai determináltság (mint már leírtam) szerintem csak a hajlamot befolyásolja, tehát nyilván jóval nagyobb eséllyel lesznek homoszexuálisok azok, akikben nagyobb erre a genetikai hajlam (vagy például a Hajni által linkelt eset történik velük), de senki nem lesz csak azért, és eleve elrendelten homoszexuális, mert genetikailag hajlamos rá, illetve az is azzá válhat, aki amúgy nem lenne rá hajlamos, mert ennek kiváltásához egyéb környezeti hatások, pszichológiai tényezők is kellenek. Ez egy nagyon összetett biológiai működés megváltozása.
"Ha visszavezethető, akkor minden heteroszexuális egyén is alkalma válogatja egyszer normális, egyszer nem normális működésű?"
Nem. Alapból egy heteroban nem merül fel, hogy nem az ellenkező nemű partnerhez vonzódjon szexuálisan - illetve ha igen, annak a már említett, önkifejezési, életstílus-váltási, stb. okai vannak, nem tényleges párpreferencia-változás (attól még tarthat értékes, érdekes embernek egy saját nemébe tartozót, de nem akar szexuális kapcsolatot létesíteni vele...). Ez nem olyan, hogy egyik személlyel szemben / alkalommal így működik, másik személlyel szemben / alkalommal amúgy. De mondom, a szexnek is több aspektusa van, nem csak a biológiai funkció, de azokat most ne keverjük ide, mert jelenleg a biológiai meghatározásokról beszélgetünk...
"Mert szexuális vonzalom nem minden hetero esetén áll fenn minden ellenkező nemű egyén esetén."
Persze, mert a potenciálisan alkalmas partnerek közül is mindenki válogat, ha már mindet egyszerű fizikai okokból nem tudja, igyekszik a "legjobba(ka)t" megszerezni. De ez egy másik téma, és független a nemi preferenciáktól. A homoszexuálisok sem fekszenek le bármelyik másik homoszexuálissal...
"Valaki eredendően normális biológiai működésű, gyermeket is nemz, felnevel stb. Történik vele bizonyos trauma és nem vonzza az ellenkező nem (sajátja sem). Ebben az esetben, ha előéletét nem nézem, akkor már nem normális biológiai működésű."
Nem. A biológiai működés nem csak a prenatális korban romolhat el, és megítélése mindig adott állapotra vonatkozik. Az eredendő szexuális preferencia viszont azért nem olyan dolog, ami túl gyakran (konkrétan egynél többször) változhat az élet során...
"Viszont egy külső, pszichés trauma hogyan befolyásolhatná a biológiai működést? Vagy akkor ő normális biológiai működésű, csak pszichés gát gátolja megélésében?"
Az idegrendszer működése is a biológiai működés része. Ha valamilyen agyi folyamat miatt nem működik rendesen a szaporodási funkció, az a végeredmény és a lényeg szempontjából épp olyan, mintha mondjuk ivarszervi gátja lenne a dolognak. Ami különbség: előbbibe természete folytán sokkal jobban bele tud szólni a tudat, mint utóbbiba, ezért egy esetleges előbbi diszfunkciót jobban befolyásolják az egyéni döntések. De attól még a diszfunkció diszfunkció marad...
"Ha igen, akkor felvetődik bennem az a kérdés, hogy ha valaki eredendően biológiailag normálisan működő és annak is ítéljük a továbbiakban, csak külső hatás ettől eltéríti, akkor milyen kortól, befolyásoltságtól tekintjük mégse normális működésűnek?"
Amikor a diszfunkció (legyen az alapvetően genetikailag determinált szervfejlődési rendellenesség / genetikailag és környezet által determinált biokémiai zavar / zömmel környezeti hatásra beálló agyi rendellenesség) kialakul.
(Folyt köv., csak már nagyon hosszú lesz. :) Addig olvasgasd ezt.)
"bár akkor se tudom önérzetemet lecsupaszítani csak biológiai megközelítésre"
Nem is kell, isten őrizz! Egy adott állapotot jellemez ez a meghatározás, nem téged emberileg, még csak nem is az életed, léted egészét, hanem annak csak egy bizonyos részét, azt is egyféle aspektusból. :)
"Ha ez igaz, akkor viszont az egyén döntésén múlna, hogy biológiai működése normális-e."
A biológiai működés egy kérdés, az egyéni döntés meg egy másik. Ez azért bonyolult egy kicsit, mert vannak olyan biológiai működések, amiben ember esetén beleszólhatnak az egyéni döntések is - a párválasztás, szaporodás tipikusan ilyen. De magát a működést (vagy annak hiányosságait) ettől még biológiailag lehet jellemezni, megítélni. Az más kérdés, hogy ezt felülírhatják az egyén döntései, de erre a 185-ös kommentemben már válaszoltam.
Egyébként ezért is írtam, hogy nem biztos, hogy a betegség szó rá a legjobb, de az egyértelmű, hogy biológiailag nem tekinthető normálisnak ez az állapot, akkor sem, ha az egyén meg tudja magát erőszakolni, és rávenni az alapból normális, de számára abnormális viselkedésre.
"Akkor ahogy értelmezem, az oka ennek a nem normális működésnek maga a tény, hogy nem az ellenkező nem vonzza."
Pontosan. Végre valaki megértette, amit pampogok. :) Ezt a dolog jellegből fakadóan persze le lehet tagadni, lehet vele ellentétesen viselkedni, de ez egyrészt az illetőnek is káros, másrészt a valós tényeken nem változtat...
"Viszont ez a vonzalom visszavezethető biológiai működésre?"
Ezt úgy érted, hogy szervi / biokémiai oka van annak, hogy valaki homoszexuális lesz? Ezt esete válogatja. A genetikai determináltság (mint már leírtam) szerintem csak a hajlamot befolyásolja, tehát nyilván jóval nagyobb eséllyel lesznek homoszexuálisok azok, akikben nagyobb erre a genetikai hajlam (vagy például a Hajni által linkelt eset történik velük), de senki nem lesz csak azért, és eleve elrendelten homoszexuális, mert genetikailag hajlamos rá, illetve az is azzá válhat, aki amúgy nem lenne rá hajlamos, mert ennek kiváltásához egyéb környezeti hatások, pszichológiai tényezők is kellenek. Ez egy nagyon összetett biológiai működés megváltozása.
"Ha visszavezethető, akkor minden heteroszexuális egyén is alkalma válogatja egyszer normális, egyszer nem normális működésű?"
Nem. Alapból egy heteroban nem merül fel, hogy nem az ellenkező nemű partnerhez vonzódjon szexuálisan - illetve ha igen, annak a már említett, önkifejezési, életstílus-váltási, stb. okai vannak, nem tényleges párpreferencia-változás (attól még tarthat értékes, érdekes embernek egy saját nemébe tartozót, de nem akar szexuális kapcsolatot létesíteni vele...). Ez nem olyan, hogy egyik személlyel szemben / alkalommal így működik, másik személlyel szemben / alkalommal amúgy. De mondom, a szexnek is több aspektusa van, nem csak a biológiai funkció, de azokat most ne keverjük ide, mert jelenleg a biológiai meghatározásokról beszélgetünk...
"Mert szexuális vonzalom nem minden hetero esetén áll fenn minden ellenkező nemű egyén esetén."
Persze, mert a potenciálisan alkalmas partnerek közül is mindenki válogat, ha már mindet egyszerű fizikai okokból nem tudja, igyekszik a "legjobba(ka)t" megszerezni. De ez egy másik téma, és független a nemi preferenciáktól. A homoszexuálisok sem fekszenek le bármelyik másik homoszexuálissal...
"Valaki eredendően normális biológiai működésű, gyermeket is nemz, felnevel stb. Történik vele bizonyos trauma és nem vonzza az ellenkező nem (sajátja sem). Ebben az esetben, ha előéletét nem nézem, akkor már nem normális biológiai működésű."
Nem. A biológiai működés nem csak a prenatális korban romolhat el, és megítélése mindig adott állapotra vonatkozik. Az eredendő szexuális preferencia viszont azért nem olyan dolog, ami túl gyakran (konkrétan egynél többször) változhat az élet során...
"Viszont egy külső, pszichés trauma hogyan befolyásolhatná a biológiai működést? Vagy akkor ő normális biológiai működésű, csak pszichés gát gátolja megélésében?"
Az idegrendszer működése is a biológiai működés része. Ha valamilyen agyi folyamat miatt nem működik rendesen a szaporodási funkció, az a végeredmény és a lényeg szempontjából épp olyan, mintha mondjuk ivarszervi gátja lenne a dolognak. Ami különbség: előbbibe természete folytán sokkal jobban bele tud szólni a tudat, mint utóbbiba, ezért egy esetleges előbbi diszfunkciót jobban befolyásolják az egyéni döntések. De attól még a diszfunkció diszfunkció marad...
"Ha igen, akkor felvetődik bennem az a kérdés, hogy ha valaki eredendően biológiailag normálisan működő és annak is ítéljük a továbbiakban, csak külső hatás ettől eltéríti, akkor milyen kortól, befolyásoltságtól tekintjük mégse normális működésűnek?"
Amikor a diszfunkció (legyen az alapvetően genetikailag determinált szervfejlődési rendellenesség / genetikailag és környezet által determinált biokémiai zavar / zömmel környezeti hatásra beálló agyi rendellenesség) kialakul.
(Folyt köv., csak már nagyon hosszú lesz. :) Addig olvasgasd ezt.)