Munkahelyemről (kábé kávé-szünet) üzenem, hogy nem láttam, mert "This URLs or Page has been blocked", hála a rendszergazdának, hogy gyomron vágott a poszt kép. Mert:
Sztori: kb. 3 éves lehettem, kaptam egy csokoládé mikulást. Szép színes sztaniolpapírba csomagolva. "Nesze, ez a tiéd!", valami ilyesmi, de... igazából, szeretettel, csak bizonyára ostoba módon tálalva elém. Én nézem, nézegetem. Nem tudom mi az a valami. "Mikulás". Most se értem. Erre látok két kezet, nem tudom kié, kibontja 2 mp alatt, eltűnik a varázs, megjelenik valami barna szörny, akinek szeme sincs már... Még nézném, de roppssz! egy kéz letöri a fejét.
...
Ott van a szép hogyishíjják, nem jut az eszembe Mikulás, szinehagyottan, elbarnulva, fej nélkül, belül üresen.
Sírva fakadok.
Azóta nincs az a pénz, amiért egy szobort, vagy akár egy porcelán figurát megérintsek.
Sztori: kb. 3 éves lehettem, kaptam egy csokoládé mikulást. Szép színes sztaniolpapírba csomagolva. "Nesze, ez a tiéd!", valami ilyesmi, de... igazából, szeretettel, csak bizonyára ostoba módon tálalva elém. Én nézem, nézegetem. Nem tudom mi az a valami. "Mikulás". Most se értem. Erre látok két kezet, nem tudom kié, kibontja 2 mp alatt, eltűnik a varázs, megjelenik valami barna szörny, akinek szeme sincs már... Még nézném, de roppssz! egy kéz letöri a fejét.
...
Ott van a szép hogyishíjják, nem jut az eszembe Mikulás, szinehagyottan, elbarnulva, fej nélkül, belül üresen.
Sírva fakadok.
Azóta nincs az a pénz, amiért egy szobort, vagy akár egy porcelán figurát megérintsek.