Sajnálom, nekem nem egyértelmű. Semmilyen eddig nem ismert szituáció nem egyértelmű... Nemhogy egy állat, sőt egy másik ember, hanem még saját reakciónkba sem lehetünk biztosak egy sosem tapasztalt körülmény, esemény kapcsán... Aki magáról azt állítja, hogy tudja minden esetben hogyan fog reagálni, már az téves gondolat, nemhogy más reagálását tudni, mitöbb egy állatét...
aki még nem alakított ki bizalmon alapuló kapcsolatot egy társsal... belátom...
Sértve vagyok. Nem is szándékozok emberen kívül más lénnyel társas életet élni, arra meg hogy esetleg emberi kapcsolataimról nyilatkozz így pfff remélem nem lenne senki olyan elszállt, hogy komolyan gondolva tenné meg
Soha nem tapasztalt körülmények között elhiszem, hogy nagyon valószínűsíthető egy jó gazdinak, hogy hogyan reagálhat az ebe, de olyan, hogy biztos, ahogy fent is írtam, még önmagával szemben se lehet. Nekem -még ha szerinted nagyon kicsike is ennek a bizonytalanságnak az értéke, szinte nulla- akkor is magasabb, mint hogy gyermekem épségét kockáztassam...
Se kutyámhoz, se macskámhoz 7 hónapos koráig nem kerülhetett közel barátom gyermeke úgy, hogy egy üveg, vagy ajtó el nem választotta. Utána a huskyhoz is csak úgy, hogy minimum 2 felnőtt van egyszerre, gyermek folyamatosan felnőtt kezében, utána lehetett egy felnőtt a gyerekkel stb stb Pedig "biztos" :) voltam benne, hogy senkit nem bántana. Az a végtelenül kicsi esély, ami a biztostól, mindentől, semmitől elválasztja az embert, na az több nekem, mint hogy korlátlanul megbíztam és letettem volna a kislányt...
Most erről az szemernyi lehetőségről lehetne még filozofálni, hogy mikortól elfogadható, vagy mikortól nem... Viszont értelme nincs, mert ez saját, érzelemből fakadó küszöb...
Ahogy a legelső kommentnél is írtam azt hiszem; engem, számomra, szerintem... Számomra az, mármint nem elfogadható... Nem értem ez miért "bánt" téged?! Neked az elfogadható küszöb magasabb... Ennyi...
aki még nem alakított ki bizalmon alapuló kapcsolatot egy társsal... belátom...
Sértve vagyok. Nem is szándékozok emberen kívül más lénnyel társas életet élni, arra meg hogy esetleg emberi kapcsolataimról nyilatkozz így pfff remélem nem lenne senki olyan elszállt, hogy komolyan gondolva tenné meg
Soha nem tapasztalt körülmények között elhiszem, hogy nagyon valószínűsíthető egy jó gazdinak, hogy hogyan reagálhat az ebe, de olyan, hogy biztos, ahogy fent is írtam, még önmagával szemben se lehet. Nekem -még ha szerinted nagyon kicsike is ennek a bizonytalanságnak az értéke, szinte nulla- akkor is magasabb, mint hogy gyermekem épségét kockáztassam...
Se kutyámhoz, se macskámhoz 7 hónapos koráig nem kerülhetett közel barátom gyermeke úgy, hogy egy üveg, vagy ajtó el nem választotta. Utána a huskyhoz is csak úgy, hogy minimum 2 felnőtt van egyszerre, gyermek folyamatosan felnőtt kezében, utána lehetett egy felnőtt a gyerekkel stb stb Pedig "biztos" :) voltam benne, hogy senkit nem bántana. Az a végtelenül kicsi esély, ami a biztostól, mindentől, semmitől elválasztja az embert, na az több nekem, mint hogy korlátlanul megbíztam és letettem volna a kislányt...
Most erről az szemernyi lehetőségről lehetne még filozofálni, hogy mikortól elfogadható, vagy mikortól nem... Viszont értelme nincs, mert ez saját, érzelemből fakadó küszöb...
Ahogy a legelső kommentnél is írtam azt hiszem; engem, számomra, szerintem... Számomra az, mármint nem elfogadható... Nem értem ez miért "bánt" téged?! Neked az elfogadható küszöb magasabb... Ennyi...