Februárban már volt egy post a Gyöngyöspatán kialakult helyzetről, azóta azonban folyamatosan "áll a bál" a heves megyei községben. Csak pár cím a mai hírekből:Több száz rendőr Gyöngyöspatán az esti verekedés után
Videó a gyöngyöspatai estéről: provokáció fegyverrel, nemi szervvel
Verekedés Gyöngyöspatán: mi az igazság?
Durva képek - továbbra is feszült a helyzet Gyöngyöspatán
Feszült a helyzet Gyöngyöspatán a keddi verekedés óta
Érkeznek betyárok és kommandósok: Gyöngyöspatán vészjósló a hangulat
Áll a bál: ENSZ- és NATO-csapatokat hívtak Gyöngyöspatára
A cigánykérdés, ez a ronda antipolkorrekt kifejezés éppen erre a különbségre világít rá igen eklatáns módon, bizonyítva, hogy a demokráciának az égvilágon semmi köze ahhoz, amit a nép szeretne, mi több, a nép hiába szeretne bármit, annak az ellenkezője lesz megvalósítva, ha a nép belegebed is. Mert holmi hétköznapi, földhözragadt ostobaságok mit sem számítanak, ha a magasztos eszméket kell kiszolgálni, melyek sokkal fontosabbak, mint Mari néni ellopott tyúkjai vagy valami román kosárlabdázó élete. (Vagy kézilabdázó. Mondom, hogy mindegy, nem?)
Tudniillik, tetszik vagy sem, az átlag magyar a cigányokat a pokolba kívánja. Nem akar cigány szomszédja lenni, nem akar cigánnyal egy helyen dolgozni (bár ez a veszély a cigányok esetében eléggé elhanyagolható), átmegy az út túloldalára, ha cigányt lát, és felkötné magát, ha a lánya egy napon cigány udvarlóval állítana haza. Az átlag magyar nem kíván ezen változtatni, nem fogja elfogadni "roma honfitársait" pusztán azért, mert a tévében valaki azt mondta, és mellesleg a hócipője tele van a cigányokról csupa rózsaszínt hazudozó propagandából, Caramel webes toleranciakampánya ide vagy oda. Ha az átlag magyarnak feltennénk a kérdést, támogatná-e a cigányok összeszedését és kitelepítését egy távoli csendes-óceáni szigetre, nagy valószínűséggel egyszámjegyű lenne a nemmel szavazók aránya. Erről aztán lehet mindenféle kétségbeesett jelentéseket írni, és tovább önteni a milliárdokat számolatlanul az újabb médiakampányokba, az eredmény azonban ezután is ez lesz.
Ennek ellenére a cigányoknak nemhogy a kitelepítéséről, de társadalmi kockázatként való kezeléséről sem lehet még szó sem. Ez pedig bizonyítja, hogy az átlagember nagyon is tévesen gondolja a demokráciáról, hogy az őérte van, és nem fordítva. Az említett egyszámjegyű kisebbség ugyanis ellenállás nélkül kényszeríti rá az akaratát bármelyik magyar kormányzatra, miközben arról szó sem lehet, hogy a sajátos módon bár, de mégiscsak a többséget képviselő egyenruhásokat megkérdeznék: hát ti meg miért csináljátok ezt? Nincs jobb dolgotok, mint ebben a hülye barettben meg gyaksziban bohóckodni egy isten háta mögötti faluban? De ezt nem lehet megkérdezni, mert akkor elmondanák, hogy mi az oka ottlétüknek, és kiderülne, hogy annak egyetlen megoldása, hogy a gyöngyöspatai bűnözőket elkülönítsék a társadalom élni kívánó részétől.
A gyöngyöspatai cigányok többsége tudniillik bűnöző. Azt nem tudom, hogy országosan is ilyen rossz-e az arány - bár ha egy 8%-os kisebbség adja a börtönfokozatú elítéltek 56%-át, ott azért valami tényleg nem stimmel - de tény: a falu lélekszáma 2616 fő, ebből 12%, azaz 313 fő cigány. Tegnap azt a négy embert 80-100 férfi verte össze, ami a roma lakosság egyharmada, tehát valószínűleg a felnőtt cigány férfilakosság egésze. A többi cigány pedig minden bizonnyal pontosan tudja, kik voltak a tettesek, mégis rejtegeti őket, tehát társtettesként működik közre. Normális demokráciában - ahogy azt a köznép elképzeli - ezeket a deviáns vadállatokat egykettőre valami szögesdróttal körbevett telepre szállítanák, ahol kedvükre őrjönghetnek félelmükben egymás közt. Erről azonban szó sincs - a gyöngyöspatai többségnek továbbra is fogait összeszorítva kell elviselnie egy kisebb lázadó hadsereget, amely magának vindikálja a jogot, hogy megválogassa, ki lakhat a faluban, ki sétálhat az utcán és ki írhat róluk az újságban. Mindezt pedig a szent demokrácia hagymázas álmai nevében, amelynek semmi köze nincs ahhoz, hogy az emberek mit szeretnének.
bombahir