Nem konkrétan a #25-re válaszolok, csak neked akartam írni...
Legtöbb részt egyet értek vele amit írtál, nem is ezt akarom...
Viszont. Tedd meg pls a fegyverrel és akár ezzel az AA-12-vel, hogy hátra lépsz egyet és megpróbálod lecsupaszítani, csak a tárgyat szemlélni. Csak az elméletet, mint a biológia esetén, társadalmi, érzelmi stb társítás nélkül (mint a nem normális biológiai működésnél).
És talán meglátod, ha leveszed belőle, hogy élet kioltására való, leveszed, hogy milyen barmok tartják a kezükben stb, akkor még ha szeretni nem is, elismerni, vagy újításként, fejlesztésként értékelni lehet...
Ha ezektől mind lecsupaszítottad, vesd össze, hogy hány videót láttál, hogy egy "szerencsétlen" légpuska, vagy egy "hétköznapi" 8mm-es mekkora erővel bír és ha balf... a használója magának mennyit árt. És mondjuk ezekhez hasonlítsd ezt az automata sörétest, hogy milyen kialakítással bír, milyen ellenpontok vannak benne, milyen anyagból alkották stb, hogy sokkalta több erőt, energiát, hőt stb elvisel és teszi mindezt, akár egy kézben tartva is, viszonylag szolid kimozgással...
A fegyver önmagában sosem bűnös...
Egy "igazi" fegyvergyűjtőt nem tudom mi vezérel! Én nem hajkurászom a fegyvereket, főleg lőfegyvereket nem, de ha úgy alakul, nem zárkózok el tőle... Amikor nálam van, tetszik. És nem azért, mert ölni tudnék vele, vagy félnének tőlem, hanem szimplán az erő, ami benne van... Ugyan úgy, ahogy az autókban, motorokban sem az árát, vagy a márkajelzést szeretem. Elvagyok a kis 1,4esemmel, de szívesen ülök bele nagygépekbe és érzem az erőt, ami alattam fut. És igen, nagygép alatt akár érthetünk egy traktort, vagy kamiont is, nem csak hummert, vagy ferrarit... És ugyan így az erő, teljesítmény önmagában adhat különleges érzést egy fegyver esetén is!
Én magam szeretem a fegyvereket és most elsősorban szúró és vágó fegyverekről beszélek! Azok közül is a régi korokéit. Csak, hogy egy nagyot említsek, elmenni Bonyhádra Fazekas úrhoz /állami kitüntetések díszkardjait is ő kovácsolja pl/, kézbe fogni egy magyar szablyát! Vagy megfogni, megemelni egy 1,5 vagy 2 kezes középkori pallost összehasonlítani esetleg egy török jatagánnal... Kézbe fogni egy germán csatabárdot és érezni, hogy milyen gyenge és esetlen lehetek ahhoz képest aki ilyet forgatott...
Látni egy katanát ezres nagyságú réteggel, felfogni mennyi idő, munka, türelem. És nem beszélve, végig nézni egy teljes szertartást ahogy rituálisan tisztítanak meg egyet...
Vagy elmenni Pusztai úrhoz és megnézni a műhelyét, meglesni részfolyamatokat, hogy hogyan készülnek (és készültek régen) gépesítés nélkül lőfegyverek; a fémöntéstől, a fa markolat faragásán át az arany díszveretekig...
Ezek itt a végén mind olyan önmagukban sokra értékelhető dolgok, melyeket egy fegyver magában rejthet. Csak le kell vetkőztetni róla a hülye gazdáját, a célt amire készült és úgy egyébként az egész előítéletet.
Legtöbb részt egyet értek vele amit írtál, nem is ezt akarom...
Viszont. Tedd meg pls a fegyverrel és akár ezzel az AA-12-vel, hogy hátra lépsz egyet és megpróbálod lecsupaszítani, csak a tárgyat szemlélni. Csak az elméletet, mint a biológia esetén, társadalmi, érzelmi stb társítás nélkül (mint a nem normális biológiai működésnél).
És talán meglátod, ha leveszed belőle, hogy élet kioltására való, leveszed, hogy milyen barmok tartják a kezükben stb, akkor még ha szeretni nem is, elismerni, vagy újításként, fejlesztésként értékelni lehet...
Ha ezektől mind lecsupaszítottad, vesd össze, hogy hány videót láttál, hogy egy "szerencsétlen" légpuska, vagy egy "hétköznapi" 8mm-es mekkora erővel bír és ha balf... a használója magának mennyit árt. És mondjuk ezekhez hasonlítsd ezt az automata sörétest, hogy milyen kialakítással bír, milyen ellenpontok vannak benne, milyen anyagból alkották stb, hogy sokkalta több erőt, energiát, hőt stb elvisel és teszi mindezt, akár egy kézben tartva is, viszonylag szolid kimozgással...
A fegyver önmagában sosem bűnös...
Egy "igazi" fegyvergyűjtőt nem tudom mi vezérel! Én nem hajkurászom a fegyvereket, főleg lőfegyvereket nem, de ha úgy alakul, nem zárkózok el tőle... Amikor nálam van, tetszik. És nem azért, mert ölni tudnék vele, vagy félnének tőlem, hanem szimplán az erő, ami benne van... Ugyan úgy, ahogy az autókban, motorokban sem az árát, vagy a márkajelzést szeretem. Elvagyok a kis 1,4esemmel, de szívesen ülök bele nagygépekbe és érzem az erőt, ami alattam fut. És igen, nagygép alatt akár érthetünk egy traktort, vagy kamiont is, nem csak hummert, vagy ferrarit... És ugyan így az erő, teljesítmény önmagában adhat különleges érzést egy fegyver esetén is!
Én magam szeretem a fegyvereket és most elsősorban szúró és vágó fegyverekről beszélek! Azok közül is a régi korokéit. Csak, hogy egy nagyot említsek, elmenni Bonyhádra Fazekas úrhoz /állami kitüntetések díszkardjait is ő kovácsolja pl/, kézbe fogni egy magyar szablyát! Vagy megfogni, megemelni egy 1,5 vagy 2 kezes középkori pallost összehasonlítani esetleg egy török jatagánnal... Kézbe fogni egy germán csatabárdot és érezni, hogy milyen gyenge és esetlen lehetek ahhoz képest aki ilyet forgatott...
Látni egy katanát ezres nagyságú réteggel, felfogni mennyi idő, munka, türelem. És nem beszélve, végig nézni egy teljes szertartást ahogy rituálisan tisztítanak meg egyet...
Vagy elmenni Pusztai úrhoz és megnézni a műhelyét, meglesni részfolyamatokat, hogy hogyan készülnek (és készültek régen) gépesítés nélkül lőfegyverek; a fémöntéstől, a fa markolat faragásán át az arany díszveretekig...
Ezek itt a végén mind olyan önmagukban sokra értékelhető dolgok, melyeket egy fegyver magában rejthet. Csak le kell vetkőztetni róla a hülye gazdáját, a célt amire készült és úgy egyébként az egész előítéletet.