"Pedig az a helyzet, hogy nem vagyunk egyenlőek, vannak rosszabbak, sőt jobbak nálunk, rengetegen."
Ezt így kategorikusan nem lehet kijelenteni. Valaki valamiben biztos jobb nálam, más területen meg én fölözöm le őt és sorolhatnám napestig. Egy ember összesített értékhányadosát nem lehetséges megállapítani és éppen éppen ezért nincs értelme a különböző társadalmi pozíciókhoz, szerveződésekhez és intézményekhez tekintélyt rendelni. Ha valaki mégis beadja a derekát, s elfogadja azt a hazug állítást, miszerint valaki csak is kizárólag a megszerzett pozíciója, szerepe által mások felett áll, az megalkuvó. A megalkuvás nem zárja ki a fejlődést, de nem is feltétele a fejlődésnek, éppen ezért elhagyható, s ezért is harcolni kell ellene és a tekintély ellen. Az igazi demokráciában a rendőrnek és politikusnak illene rettegnie az állampolgároktól és nem fordítva.
"Ravaszabb játékos csak úgy leszel, ha ravaszabb ellenféllel játszol."
Az igazán ravasz játékos csal.
"Ha valaki vagy valami jobb nálad, annak kijár a tisztelet, utána pedig fel kell emelkedni hozzá."
Ismerek egy olimpiára készülő sportolót, aki minden bizonnyal leverne különböző erőpróbákban, ennek ellenére tudom, hogy egy szteroidoktól feltüzelt erőszakos állat, aki több ízben is kék-zöldre verte az élettársát. A te felfogásodban ez egy kurva nagy paradoxon, az enyémben nem az.
"Én meg nem akartam beadni semmit, egyszerűen elmondtam, mit gondolok a mostani emberekkel kapcsolatban, de mondtam azt is, hogy ez a mi korunk problémája, nem pedig összehasonlítási alap, ennyi."
Akkor pedig a mai kor pozitív értékeivel kell összevetned a problémákkal.
"Az ellenállásról meg mindig úgy gondoltam, hogy az ember vagy teremtsen a pusztítás után valami újat, vagy pusztítson el mindent, nyomtalanul."
Ha az említett leendő olimpikont vagy egy korrupt rendőrt/politikust módomban áll elpusztítani, akkor ha nem bánod, nem tennék a helyükre újakat, továbbá apokalipszist sem kívánok az egész világnak csak azért mert néhány faszkalap megkeseríti a közösség életét.
Ezt így kategorikusan nem lehet kijelenteni. Valaki valamiben biztos jobb nálam, más területen meg én fölözöm le őt és sorolhatnám napestig. Egy ember összesített értékhányadosát nem lehetséges megállapítani és éppen éppen ezért nincs értelme a különböző társadalmi pozíciókhoz, szerveződésekhez és intézményekhez tekintélyt rendelni. Ha valaki mégis beadja a derekát, s elfogadja azt a hazug állítást, miszerint valaki csak is kizárólag a megszerzett pozíciója, szerepe által mások felett áll, az megalkuvó. A megalkuvás nem zárja ki a fejlődést, de nem is feltétele a fejlődésnek, éppen ezért elhagyható, s ezért is harcolni kell ellene és a tekintély ellen. Az igazi demokráciában a rendőrnek és politikusnak illene rettegnie az állampolgároktól és nem fordítva.
"Ravaszabb játékos csak úgy leszel, ha ravaszabb ellenféllel játszol."
Az igazán ravasz játékos csal.
"Ha valaki vagy valami jobb nálad, annak kijár a tisztelet, utána pedig fel kell emelkedni hozzá."
Ismerek egy olimpiára készülő sportolót, aki minden bizonnyal leverne különböző erőpróbákban, ennek ellenére tudom, hogy egy szteroidoktól feltüzelt erőszakos állat, aki több ízben is kék-zöldre verte az élettársát. A te felfogásodban ez egy kurva nagy paradoxon, az enyémben nem az.
"Én meg nem akartam beadni semmit, egyszerűen elmondtam, mit gondolok a mostani emberekkel kapcsolatban, de mondtam azt is, hogy ez a mi korunk problémája, nem pedig összehasonlítási alap, ennyi."
Akkor pedig a mai kor pozitív értékeivel kell összevetned a problémákkal.
"Az ellenállásról meg mindig úgy gondoltam, hogy az ember vagy teremtsen a pusztítás után valami újat, vagy pusztítson el mindent, nyomtalanul."
Ha az említett leendő olimpikont vagy egy korrupt rendőrt/politikust módomban áll elpusztítani, akkor ha nem bánod, nem tennék a helyükre újakat, továbbá apokalipszist sem kívánok az egész világnak csak azért mert néhány faszkalap megkeseríti a közösség életét.