Ácsi, nálad most itt egy csomó dolog összekeveredik. Egy élethelyzet lehet szomorú, az élethelyzetek minősége is változó, s az előrejutás abszolút ebben a vizsgálati kontextusban nem erkölcsi erkölcsi kérdés, mivel az ha akarjuk, ha nem, történik. Idő van és kész. De most mi nem erről beszéltünk, hanem az emberek egymás alá-, fölérendelhetőségéről, hogy az racionálisan lehetséges-e egyáltalán avagy sem.
"Még akkor sem, ha jobbakat tehetnél a helyükre?"
Ha úgy adódik, jobbak kerülnek a helyükre, ha nem, akkor nem, én ezt nem vagy csak elhanyagolható mértékben tudom csak befolyásolni. Én csak annyit tehetek, hogy nem alkuszom meg, továbbá ahol tehetem, rombolom a fals tekintélyt, a hazugságokra felépített egzisztenciát amennyiben bassza a csőrömet.
"A hatalom maga nem korrupt vagy jó, az azt felhasználó ember teszi azzá."
A hatalom intézményesült korrupció, amely intézményesülést a hatalomra törekvő és a hatalom előtt meghajló felek kompromisszuma tett lehetővé. Csak nézd meg a világ "korrupciótérképét", csakis azokban az országokban maradt fenn a kompromisszumos egyensúly, ahol például a transzparenciát elősegítő, s szervezeti stabilitást folyamatosan fenyegető média legalább ugyanannyira tiszteletlen (tehát anti-doktriner ~ őszinte), mint amennyire korrupt a hatalmi berendezkedés.
"(Előző példádból kiindulva mondjuk olyan olimpikonokat, akiknek nincsenek indulatkezelési problémái és olyan politikusokat, akik tényleg hisznek a demokráciában)."
Értsd már meg, hogy mindaz amiről beszélünk emberi kvalitástól teljesen független, mivel a kvalitást csak önkényesen meghatározott feltételek mellett lehet mérlegre tenni. Nem vagyunk kötelesek bárkit is tisztelni, csak mert adott területen így vagy úgy, de sikereket ér el. Ha úgy tetszik én minden embert egyformán tisztelek, ezen a ponton pedig nem számít, hogy én ezt a "mindenkit" mennyire tisztelem, tehát a "semennyire" is tökéletesen működőképes opció.
"Még akkor sem, ha jobbakat tehetnél a helyükre?"
Ha úgy adódik, jobbak kerülnek a helyükre, ha nem, akkor nem, én ezt nem vagy csak elhanyagolható mértékben tudom csak befolyásolni. Én csak annyit tehetek, hogy nem alkuszom meg, továbbá ahol tehetem, rombolom a fals tekintélyt, a hazugságokra felépített egzisztenciát amennyiben bassza a csőrömet.
"A hatalom maga nem korrupt vagy jó, az azt felhasználó ember teszi azzá."
A hatalom intézményesült korrupció, amely intézményesülést a hatalomra törekvő és a hatalom előtt meghajló felek kompromisszuma tett lehetővé. Csak nézd meg a világ "korrupciótérképét", csakis azokban az országokban maradt fenn a kompromisszumos egyensúly, ahol például a transzparenciát elősegítő, s szervezeti stabilitást folyamatosan fenyegető média legalább ugyanannyira tiszteletlen (tehát anti-doktriner ~ őszinte), mint amennyire korrupt a hatalmi berendezkedés.
"(Előző példádból kiindulva mondjuk olyan olimpikonokat, akiknek nincsenek indulatkezelési problémái és olyan politikusokat, akik tényleg hisznek a demokráciában)."
Értsd már meg, hogy mindaz amiről beszélünk emberi kvalitástól teljesen független, mivel a kvalitást csak önkényesen meghatározott feltételek mellett lehet mérlegre tenni. Nem vagyunk kötelesek bárkit is tisztelni, csak mert adott területen így vagy úgy, de sikereket ér el. Ha úgy tetszik én minden embert egyformán tisztelek, ezen a ponton pedig nem számít, hogy én ezt a "mindenkit" mennyire tisztelem, tehát a "semennyire" is tökéletesen működőképes opció.