A magam részéről a lelki terrort is ugyanígy elítélem, s úgy vélem, megfelelő nevelés és szülő-gyerek kapcsolat mellett ugyanolyan fölösleges, mint a testi fenyítés. Meg úgy általában az önkény minden formáját megvetem. Diktatúrákban szokás erőszakkal engedelmes szolgákat nevelni, a családnak pedig éppen nem a kibaszott diktatúrákhoz kellene hasonulnia, ahol a félelem definiálja a hierarchiát. Aki mégis ilyesmire vágyik, tehát a magánéletében is "rendpártiságra" tart igényt, az eleve szolga mentalitású, mégis hogyan vár el bármiféle tiszteletet a csemetéitől?