Best of Izé

Talán majd az 50 évvel később élő, kultúránkért aggódó konzervatív 40-50 évesek meg azon fognak rinyálni, hogy bezzeg régen még fészbukon bökdösték egymást az emberek, és hogy az milyen romantikus volt, és hogy kiveszett a bökdösés meg a szmájlik varázsa, ami még megvolt 21. század elejének csodálatos gazdag kultúrájában. 22. században meg aztán lehet rinyálni az akkori dolgokon.

A férfiak csak alkalmazkodnak. Ha a haját, szemét, körmét festő, sminkelt, szolizó metroszexuális férfi a saját köreiben megkapja az elismerést, megkapja a puncit, megkapja a sikert és boldog, akkor ki vagy te 30-40 évesen szőrös hónaljjal, hogy bíráld? Csak egy másik férfi vagy, aki meg egy olyan környezethez alkalmazkodott, amiben egy férfi kevesebb kozmetikával kapta meg az elismerést és a sikert. Ha a metroszexuális fiú ítélkezni akarna, bizonyára igénytelennek mondana, mert szőrös a hónod alja, meg egyéb helyek. Ez az ítélkezés azonban olyan, mintha egy reneszánsz kori nemes vitázna egy ókori göröggel, hogy melyikük ruházkodási módja a jobb. Nincs Jobb. Ízlés van. Az ízlés meg teljes mértékben kor, kultúra, sőt, szubkultúra kérdése.

Egyébként kettős mérce az, hogy mindig csak a férfiakra mondjuk, hogy igazán lehetnének olyanok, mint régen. Ja, lehetnének. De akkor már illene az, hogy a ne csak a férfiak, hanem a nők is, sőt a két nem közötti viszony is legyen olyan, mint régen. A nőknek pápá karrier, szüljenek 8 gyereket, legyenek otthon, engedelmeskedjenek a férjüknek, legyen meg az az alá-fölérendeltségi viszony, ami megvolt akkor, mikor a "férfiak férfiak voltak". Mert a kettő csak együtt működne. Persze ezt csak gondolatban, mert ígyis úgyis fölösleges a józan ész és a haladás szelleme helyett a hagyományok szerint és nevében alakítani a dolgokat, az ugyanis nem vezet sehova.