Szerintem amúgy felfújjátok kicsit a dolgokat. (Mindkét oldalról.)
Ilyen férfiak mindig is voltak, csak nem olyan társadalomban éltünk, ahol ez eddig ennyire előtérben lehetett. Meg a nőknek is más szerepük volt, mint ma. Most itt vannak, de hol láthatók ezek túlsúlyban? A médiában! Az utcán hány ilyet látni? Lényegesen kevesebbet, sőt!
Tény, hogy vannak jegyek, főleg viselkedésben, ami nem az idealizált férfi személyiségjegyeivel egyezik, de kérdem én, ezek ki változtathat?
Ha valaki azt gondolja, hogy a gyereknek kultúra kell, de pl. röhög azon a szerencsétlen Győzikén, akkor miről beszélünk? (Akinek nem inge...!)
Változtak az idők. Tény. Változott a társadalom is vele együtt. Ez is tény. Meg változott a közízlés is. Szintén tény. (Hogy milyen irányba, itt nézzen mindenki magába, mielőtt másba nézne.) De a hozzáállást még mindig mi döntjük el. És úgy látom, ezt sokan elfelejtik (nem feltétlen az itt kommentelőkre gondolok!).
Hányan kattintanak youtube-on Magyarországról Fluor Mizujára, mint mondjuk Mozart vagy Schubert zenéire, vagy akár bármelyik, zeneileg igényes könnyűzenére, pl. After Crying, Pink Floyd, Ayreon, stb. (itt sem lehet egy stílust felsorolni)? Érdekes statisztika lenne, de szerintem mindannyian tudjuk a végeredményt.
Ha nagyon le akarom sarkosítani, egyszerűsíteni, és szélsőségekbe elvinni a dolgokat, akkor mondhatnám (feltételes mód!) azt is, hogy könnyebb tarkón vágni a gyereket egy rossz jegyért, mint leülni vele tanulni. (Remélem, azért ezt úgy értitek, hogy nem feltétlen szó szerint!)
Ilyen férfiak mindig is voltak, csak nem olyan társadalomban éltünk, ahol ez eddig ennyire előtérben lehetett. Meg a nőknek is más szerepük volt, mint ma. Most itt vannak, de hol láthatók ezek túlsúlyban? A médiában! Az utcán hány ilyet látni? Lényegesen kevesebbet, sőt!
Tény, hogy vannak jegyek, főleg viselkedésben, ami nem az idealizált férfi személyiségjegyeivel egyezik, de kérdem én, ezek ki változtathat?
Ha valaki azt gondolja, hogy a gyereknek kultúra kell, de pl. röhög azon a szerencsétlen Győzikén, akkor miről beszélünk? (Akinek nem inge...!)
Változtak az idők. Tény. Változott a társadalom is vele együtt. Ez is tény. Meg változott a közízlés is. Szintén tény. (Hogy milyen irányba, itt nézzen mindenki magába, mielőtt másba nézne.) De a hozzáállást még mindig mi döntjük el. És úgy látom, ezt sokan elfelejtik (nem feltétlen az itt kommentelőkre gondolok!).
Hányan kattintanak youtube-on Magyarországról Fluor Mizujára, mint mondjuk Mozart vagy Schubert zenéire, vagy akár bármelyik, zeneileg igényes könnyűzenére, pl. After Crying, Pink Floyd, Ayreon, stb. (itt sem lehet egy stílust felsorolni)? Érdekes statisztika lenne, de szerintem mindannyian tudjuk a végeredményt.
Ha nagyon le akarom sarkosítani, egyszerűsíteni, és szélsőségekbe elvinni a dolgokat, akkor mondhatnám (feltételes mód!) azt is, hogy könnyebb tarkón vágni a gyereket egy rossz jegyért, mint leülni vele tanulni. (Remélem, azért ezt úgy értitek, hogy nem feltétlen szó szerint!)
Hozzáteszem: ez az én véleményem.