Párkapcsolatra nyilván nem mindenkinek, minden életkorban és élethelyzetben van igénye. Ha csak a szex tart össze két (vagy több) embert, és nincs köztük különösebb érzelmi kötődés, akkor nyilván szabadabb a dolog, csak abban kell megegyezniük, hogy mi az, ami mindenkinek megfelel, aztán indulhat a banzáj. Ez viszont nem párkapcsolat - ahogy már többen leírták. Amint valaki kötődik is a másikhoz, ez már nem működik, mert szenvedni fog miatta az illető (lehet, hogy bevállalja a párja (?) kedvéért, de nem fogja jól érezni magát).
Tréfás biológiai tény: az ember NEM monogám állatfaj. Ezt tudomásul kell venni, és emiatt nem kell senkinek szarul éreznie magát, viszont mentségként sem lehet felhasználni a másik bizalmával, szeretetével visszaélő viselkedésre.
Egy normális párkapcsolatban a felek nem csak szexpartnerek, hanem társak, barátok is. Aki pedig a társával, egy olyan emberrel, aki szereti (és akit állítólag ő is szeret) olyan dolgokat csinál pusztán a saját vágyainak kiélése céljából, amivel fájdalmat, rossz érzést okozhat a másiknak, az egy önző görény.
Nem csak ösztönös viselkedési formáink vannak, ésszel felül lehet bármit bírálni (megjegyzem, ezért van...), illetve az, hogy mire késztetnek bárkit az ösztönei, nem kifogás semmire. Hugyozni sem áll le senki az utca közepén, csak mert éppen rájött az inger... A másikkal szembeni korrektség is egyfajta "szellemi szobatisztaság"... Az ilyen szempontból maguk alá piszkítóknak meg az ólban a helye az udvaron, nem a lakásban (pláne nem az ágyban...).
Tréfás biológiai tény: az ember NEM monogám állatfaj. Ezt tudomásul kell venni, és emiatt nem kell senkinek szarul éreznie magát, viszont mentségként sem lehet felhasználni a másik bizalmával, szeretetével visszaélő viselkedésre.
Egy normális párkapcsolatban a felek nem csak szexpartnerek, hanem társak, barátok is. Aki pedig a társával, egy olyan emberrel, aki szereti (és akit állítólag ő is szeret) olyan dolgokat csinál pusztán a saját vágyainak kiélése céljából, amivel fájdalmat, rossz érzést okozhat a másiknak, az egy önző görény.
Nem csak ösztönös viselkedési formáink vannak, ésszel felül lehet bármit bírálni (megjegyzem, ezért van...), illetve az, hogy mire késztetnek bárkit az ösztönei, nem kifogás semmire. Hugyozni sem áll le senki az utca közepén, csak mert éppen rájött az inger... A másikkal szembeni korrektség is egyfajta "szellemi szobatisztaság"... Az ilyen szempontból maguk alá piszkítóknak meg az ólban a helye az udvaron, nem a lakásban (pláne nem az ágyban...).