Érdekes kérdés ez a nyitott kapcsolat… Először azt kellene tisztázni, hogy mi az, hogy kapcsolat…
Mert egy kapcsolat lényege nálam sok dolog, ilyenek bizalom, érdeklődés, tisztelet, hogy a másikat vonzónak találjam egyéniségében, gondolkodásában, modorában, fel tudjak rá nézni, vagy legalább elismerni stb stb. És a szex, ha egyáltalán benne van a sorban, akkor is csak a vége fele… Legalábbis nálam.
Ezért érdekes pl amit Matyizeg írt, hogy több emberes játék csak a testiségről szól… Most ezt hogy érti?! Mert a nyitott kapcsolat nem egyenlő a gruppennel! Az megint más. Nyitott kapcsolatban előfordulhat persze ilyen is, de az is, hogy a két fél más-más partnerrel bújik ágyba (külön), vagy csak az egyik kalandozik máshol mással. Ezek a külső személyekhez fűződő szálak, azok csak testiségről szólnak. De az „alap pár” kapcsolata nem csak testiség! Sőt, épphogy nem az, mert azt máshol már kiélték! Nem szexért megy haza a delikvens, mert már megkapta, hanem ölelésért, jó szóért, szeretetért stb és/vagy bármi.
Én nyitott kapcsolat párti vagyok.
Nálam a szerelem kérdése nem elsődlegesen, sőt sokadlagosan sem a szex függvénye. Inkább a kapcsolat alapja a szerelem/szeretet, aminek az alapja, amit fent leírtam… Ha ehhez társul szexuális vonzódás, egyezőség is, az a legjobb természetesen, szerintem is. Ezzel szinte már minden feltétel meg is lenne a monogámiához, miért nem preferálom mégse?
Személy szerint én azért nem, mert nem akarom korlátozni a másik felet. Ha szerelmes vagyok és kikiáltanám monogámiának, korlátoznám a partnerem. Hozzáteszem, ha megcsalna, én semmi esetre se hagynám el, mert szeretem. Mert én szeretem Őt, aki, ahogy, ami, mindennel, mindenestül. Én ilyen vagyok. Hogy akkor én miért nem vagyok monogám és hagyom félrelépni? Mert ennyire lehetek önző és ennyire várhatok ferséget. :) És azért is, mert ő a mindenem, a többiek csak szex.
Mondjuk hosszú távon bonyolult ám a nyitott kapcsolat. Ha megbeszélitek, hogy lehet, de erről mindig tudjatok, előre szóltok stb, szóval a „szigorú” vonal olyan betarthatatlan, hogy az monogámiává lesz, vagy hazugsággá.
Mert, ha szeretem a párom, akkor nem fogok tartósan keresgetni valakit, hogy mellette lefeküdhessek, mert arra nincs szükségem… Csak úgy valósulhat meg szerelem mellett, ha hirtelen felindulásból, lehetőségből adódik más szexpartner. Aki annyira szexi, vagy vad, vagy megvabonázó, hogy kihagyhatatlan.
Nos, ebben az esetben már izgi a dolog, és igazi nyitott kapcsolat kell hozzá.
Ehhez azonban mindenképp megfontolt ész (higiénia, védekezés stb) és ellentétben az eddig mások által írottakkal, hihetetlen nagy bizalom szükséges. Éppen ezért is, mert ha valakivel szexelsz, akkor (ha a partner óvatlan volt) nem biztos, hogy csak vele szexelsz, hanem lehet, hogy korábbi partnerével is. /átvitt értelemben/
Szóval az igazi nyitott kapcsolat éppen nem a testiségről, hanem a nagyon nagy bizalomról és összetartozás érzetről szól. Legalábbis az én esetemben. :D
Mert egy kapcsolat lényege nálam sok dolog, ilyenek bizalom, érdeklődés, tisztelet, hogy a másikat vonzónak találjam egyéniségében, gondolkodásában, modorában, fel tudjak rá nézni, vagy legalább elismerni stb stb. És a szex, ha egyáltalán benne van a sorban, akkor is csak a vége fele… Legalábbis nálam.
Ezért érdekes pl amit Matyizeg írt, hogy több emberes játék csak a testiségről szól… Most ezt hogy érti?! Mert a nyitott kapcsolat nem egyenlő a gruppennel! Az megint más. Nyitott kapcsolatban előfordulhat persze ilyen is, de az is, hogy a két fél más-más partnerrel bújik ágyba (külön), vagy csak az egyik kalandozik máshol mással. Ezek a külső személyekhez fűződő szálak, azok csak testiségről szólnak. De az „alap pár” kapcsolata nem csak testiség! Sőt, épphogy nem az, mert azt máshol már kiélték! Nem szexért megy haza a delikvens, mert már megkapta, hanem ölelésért, jó szóért, szeretetért stb és/vagy bármi.
Én nyitott kapcsolat párti vagyok.
Nálam a szerelem kérdése nem elsődlegesen, sőt sokadlagosan sem a szex függvénye. Inkább a kapcsolat alapja a szerelem/szeretet, aminek az alapja, amit fent leírtam… Ha ehhez társul szexuális vonzódás, egyezőség is, az a legjobb természetesen, szerintem is. Ezzel szinte már minden feltétel meg is lenne a monogámiához, miért nem preferálom mégse?
Személy szerint én azért nem, mert nem akarom korlátozni a másik felet. Ha szerelmes vagyok és kikiáltanám monogámiának, korlátoznám a partnerem. Hozzáteszem, ha megcsalna, én semmi esetre se hagynám el, mert szeretem. Mert én szeretem Őt, aki, ahogy, ami, mindennel, mindenestül. Én ilyen vagyok. Hogy akkor én miért nem vagyok monogám és hagyom félrelépni? Mert ennyire lehetek önző és ennyire várhatok ferséget. :) És azért is, mert ő a mindenem, a többiek csak szex.
Mondjuk hosszú távon bonyolult ám a nyitott kapcsolat. Ha megbeszélitek, hogy lehet, de erről mindig tudjatok, előre szóltok stb, szóval a „szigorú” vonal olyan betarthatatlan, hogy az monogámiává lesz, vagy hazugsággá.
Mert, ha szeretem a párom, akkor nem fogok tartósan keresgetni valakit, hogy mellette lefeküdhessek, mert arra nincs szükségem… Csak úgy valósulhat meg szerelem mellett, ha hirtelen felindulásból, lehetőségből adódik más szexpartner. Aki annyira szexi, vagy vad, vagy megvabonázó, hogy kihagyhatatlan.
Nos, ebben az esetben már izgi a dolog, és igazi nyitott kapcsolat kell hozzá.
Ehhez azonban mindenképp megfontolt ész (higiénia, védekezés stb) és ellentétben az eddig mások által írottakkal, hihetetlen nagy bizalom szükséges. Éppen ezért is, mert ha valakivel szexelsz, akkor (ha a partner óvatlan volt) nem biztos, hogy csak vele szexelsz, hanem lehet, hogy korábbi partnerével is. /átvitt értelemben/
Szóval az igazi nyitott kapcsolat éppen nem a testiségről, hanem a nagyon nagy bizalomról és összetartozás érzetről szól. Legalábbis az én esetemben. :D