Best of Izé

A jól működő, minden résztvevő számára boldogságot nyújtó, kiegyensúlyozott, meghitt, szeretetteljes, akár élethosszig tartó, monogám kapcsolat nem idealizmus, hanem létező dolog. Erre számtalan példa létezik a múltból, ismerek néhány példát a környezetemből, és magam is egy ilyen kapcsolatban élek, lassan 10 éve. (A kommenteidből az érződik, hogy Te ebben nem hiszel.)

Idealizmus viszont azt gondolni, hogy ez folyamatos és kölcsönös fejlődés, energiabefektetés, lemondás és áldozatok nélkül megvalósulhat. És idealizmus azt is gondolni, hogy a sok áldozat ellenére nem jönnek majd a bajok. Ez természetes, jönni fognak, újra és újra. Ráadásul általában a nehezebb utat kell választani ahhoz, hogy egy-egy válságot átvészeljetek, de utóbb ez mindig kifizetődik, sőt, meg is erősít.

A kémia nagyjából 2 évig képes együtt tartani egy nőt és egy férfit. Ami azon felül van, azért keményen meg kell dolgozni.

És persze idealizmus azt gondolni, hogy az első bekezdésben leírt állapot bármelyik tetszőlegesen kiválasztott férfi és nő között működhet. De ha rosszul választottatok, és ez kiderül, akkor ne fecséreljétek az időt! (Például olyan mesék kitalálásával, hogy előbb-utóbb minden pár ide jut, tehát ez a normális, majd lesz valahogy, stb..)

A válásról, meg a gyerekekről: ha a szülők meghitt kapcsolata végérvényesen, és menthetetlenül véget ért, akkor a gyerek(ek) életkorától függetlenül, hosszútávon mindenki számára a válás a legelőnyösebb megoldás. A gyerekek nem hülyék, sokszor még a szülőknél is pontosabban érzik, hogy baj van, nem lehet és nem is érdemes őket mesterkélt cukormázzal becsapni. Az én szüleim is elváltak, és gyerekként bármit megtettem volna, hogy együtt maradjanak. Nem maradtak együtt, szerencsére. És igen, nagyon fájdalmas volt, mindannyiunk számára. Nagyon. De néhány évvel később mindketten új partnert találtak, miközben kettőjük között megmaradt a jó kapcsolat (pusztán baráti, de jobb, mint a válást megelőző 6-8 évben bármikor). Édesanyámnak sajnos még a válást követő kapcsolata sem lett az igazi, édesapám viszont megtalálta a boldogságát. Sajnos tavaly májusban örökre eltávozott közülünk... Viszont boldogan halhatott meg, és számomra sokkal fontosabb bárminemű látszatnál. És Apa új párján kívül édesanyám is ugyanúgy kijár a sírjához. Csak már úgy, mint egy jó barátéhoz...