Best of Izé

Érdekes kérdés ez. Szerintem a monogámia ennél a témánál azért számít a másik szempontjából, mert ezzel kimutatod felé, hogy a kedvéért képes vagy az esetleges vágyaidat kordában tartani, őt azok elé helyezni, és figyelsz arra, hogy az élet egyik területén se (!) tegyél olyat, amivel megbántHATod. Tehát tiszteletben tartod a másik érzéseit, a köztetek lévő kapcsolatot, a titeket összetartó kötelék minden (!) részletét, és ezért képes vagy lemondani akár a saját "szórakozásodról" is (...nyilván ez mindenkinek vérmérsékletétől függően könnyebb vagy nehezebb feladat - van, akinek abszolút nem "megterhelő", mert eszébe sem jut más, ha szerelmes, vagy eleve nem túl aktív szexuálisan, és van, akinél komolyabb önuralmat igényel).

A másik dolog a nyitott kapcsolatról: A legegyszerűbb, állati ösztönökön alapuló kapcsolat is minimum időt, energiát és figyelmet vesz el a másiktól... Valamint azért ha csak pusztán az örömszerzés a célja, a szex jó esetben akkor is egy intim, kölcsönös bizalmon, megegyezésen és valamilyen szintű közös hullámhosszon alapuló dolog két ember között. (Ha eleve nem szimpatikus az illető, akkor abból szex sem nagyon lesz...illetve ennek a logikájából kiindulva: ha valakit akár csak testileg is megkívánsz (most hús-vér emberek közötti, valós történésekről beszélek, nem arról, hogy valaki lát egy dekoratív, jól beállított fotót a neten...), annak is követelménye az, hogy emberként is szimpatikusnak találd valamennyire. - Ennek pedig nem feltétlenül kell hosszú beszélgetéseken, hasonló világnézeten, közös életcélokon alapuló egyetértésnek lennie...ne becsüld le az ösztönöket: a "hozzánk illő" embereket sokszor másodpercek alatt, "ránézésre" is ki tudjuk választani a többi közül - akár anélkül, hogy előtte megismernénk, beszélnénk vele...) Ha valakivel jól érzed magad (bármilyen szinten), előbb-utóbb valamilyen kötödés is kialakul, mert valószínűleg eleve azért kezdtél vonzódni hozzá, mert szimpatikusnak találod.
Amit ki akarok nyögni: nem biztos, hogy sebészkéssel annyira szét lehet választani a testi vágyakat és az érzelmeket, hogy valóban a résztvevők sérülése nélkül, gördülékenyen működjön egy nyitott kapcsolat. Még a "normál" 2 emberes is bonyolult, és a "gördülékeny működéséért" napi szinten meg kell küzdeni...a nyitott kapcsolat pedig egyáltalán nem egyszerűsít ezen (amit szerintem sokan gondolnak - tévesen), hanem épp hogy tovább bonyolítja, és ezért pláne jóval kevesebb ember érett, meg egyáltalán alkalmas rá, mint amennyi szeretné ezt hinni magáról... Meg sokan tényleg csak arra használják, hogy a döglődőfélben lévő kapcsolatukat nemtörődömségből, kényelemből, stb. valahogy zombi formában még fenntartsák, a "se vele, se nélküle" állapotot valahogy elviselhetővé tegyék. Ez viszont csak önbecsapás. Szóval nagyon nehéz (lehetetlen?) szerintem "egészséges" nyitott kapcsolatot hosszú távon is működőképes formában, az ilyen sallangoktól mentesen fenntartani.