Best of Izé

:) Én is szeretek veled beszélgetni, mert érdekes kérdéseket vetsz fel, és képes vagy akkor is értelmesen véleményt nyilvánítani, ha a tiéd esetleg nem egyezik a másikéval.

Azért fogalmazok ezzel a témával kapcsolatban óvatosan, mert tudom, hogy az élet nem fekete vagy fehér, az emberek meg pláne sokszor maguk sem tudják, milyenek is ilyen téren, mit akarnak valójában, milyenné válnak egy adott társ / szerelmes / szexpartner mellett, mert egy kapcsolat (akármilyen típusú) nagyon sokat alakít(hat) a feleken, olyan dolgokat is kihozhat belőlük, amikről ők maguk sem tudtak, stb... Viszont nagyon sok múlik szerintem a tudatos hozzáálláson, hogy egyáltalán milyen elvek alapján vág bele valaki az egészbe. (Bizonyos ösztönös dolgokat meg amúgy sem árt végiggondolni cselekvés előtt...)
Természetesen nem csak "egyetlen üdvözítő út" létezik, ahogy két ember harmóniában együtt tud élni, hanem kb. ahány párkapcsolat, annyiféle. Ezt mindenkinek saját magának kell megtalálnia a párjával. De vannak szerintem olyan alapelvek - kölcsönös bizalom, tisztelet, megértés, megbízhatóság - amik mindegyiknél elengedhetetlenek (nem is csak a párkapcsolatoknál, hanem bármilyen, jól működő emberi kapcsolatban). Ezek persze kicsit közhelyes dolgok (és emiatt sokan elsiklanak felettük), ám annál nehezebb ténylegesen megteremteni, és hosszú távon fenntartani őket.

Egy nyitott kapcsolat "menedzseléséhez" ezeken kívül rengeteg tapasztalat, intelligencia, fejlett empatikus készség, az emberek, helyzetek kezeléséhez kiemelkedő tehetség is kell. Az is elengedhetetlen, hogy hideg fejjel szét tudja valaki választani a kötődést, a közös hullámhosszt a szexuális vonzódástól, az érzelmeit, vágyait, ösztöneit és elvárásait (én pl. tudom magamról, hogy erre nem lennék képes, de el tudom képzelni, hogy van, aki ezt meg tudja valósítani - csak szerintem ez baromi nehéz).

Az meg régen rossz, ha valaki csak azért hoz meg egy áldozatot, vagy viselkedik korrekten a másikkal, mert így felhatalmazva érzi magát arra, hogy cserébe ő is elvárja ugyanezt (viszont ha már valaki bármit is elvár a párjától, értelemszerűen azt kutya kötelessége neki is betartani). Az igazán jó párkapcsolat alapja szerintem az, hogy ezt a másik reakcióitól, kéréseitől, igényeitől, elvárásaitól függetlenül megadod annak, akit szeretsz. Épp azért, mert ha igazán szereted, akkor ezzel vagy elfoglalva (meg vele), nem saját magad szeretetével meg az önző nézőpontokkal... (Ez igazából szerintem nem lemondás, hanem fantasztikusan felszabadító érzés.)
Hogy a témánál maradjunk: tehát pl. akkor sem lépsz félre, ha ő esetleg amúgy megengedné, mert neked fontos ez a dolog mint a felé irányuló szereteted és megbecsülésed kinyilvánítása. Az, hogy a másik viszonozza -e, vagy visszaél azzal, amit adsz, már az ő döntése kell, hogy legyen (ami alapján persze te is hozhatsz újabb döntéseket...pl. azt, hogy kilépsz a kapcsolatból, ha neked nem felel meg, rosszul esik, amit csinál, stb...). Kockázat nélkül viszont nincs nyereség. Ez egy ilyen játék. :)