Az élet relatív, mindig van egy ember aki nagyobb szarban van a másiknál. Én nem akarok senkit se bántani, de az éltből való "dezertálás" sosem tartozott a számomra elfogadható megoldások közé, főleg akkor nem ha azt olyan emberek teszik akik előtt még ott áll az egész élet és minden esélyük megvan hozzá hogy változtassanak rajta.
Vannak még helyek a földön ahol az átlag emberek olyan helyzetekbe kényszerülnek, amit egy elkényelmesedett nyugati tinédzser fel sem tud fogni. Minden embernek meg van a maga terhe, még ha egyeseknek nagyobb is mint másoknak, de akkor is cipelnie kell azt élete végéig. Ezért is tiszteletre méltóak azok a testi fogyatékosok, akik a hátrányaik ellenére sem félnek teljes életet élni és nem kérnek senkinek sem a szánalmából. Végre példát kéne venni ezekről az erős emberekről, erőt és ihletet meríteni a szellemiségükből és nem nyavalyogni minden egyes alkalommal amikor az élet megdob egy jó adag sárral. Az önsajnálat és a pesszimizmus még soha nem nyújtott megoldást semmilyen problémára, csak erről úgy tűnik sokan megfelejtkeznek manapság.
Vannak még helyek a földön ahol az átlag emberek olyan helyzetekbe kényszerülnek, amit egy elkényelmesedett nyugati tinédzser fel sem tud fogni. Minden embernek meg van a maga terhe, még ha egyeseknek nagyobb is mint másoknak, de akkor is cipelnie kell azt élete végéig. Ezért is tiszteletre méltóak azok a testi fogyatékosok, akik a hátrányaik ellenére sem félnek teljes életet élni és nem kérnek senkinek sem a szánalmából. Végre példát kéne venni ezekről az erős emberekről, erőt és ihletet meríteni a szellemiségükből és nem nyavalyogni minden egyes alkalommal amikor az élet megdob egy jó adag sárral. Az önsajnálat és a pesszimizmus még soha nem nyújtott megoldást semmilyen problémára, csak erről úgy tűnik sokan megfelejtkeznek manapság.