Best of Izé

"A fájdalom az amikor a gyengeség távozik a testedből és igazán érezni kezded az élet értékét." "Ami nem pusztít el az acéllá kovácsol."
És még fojtathatnám. Nem az a lényeg hogy hányszor buksz el életed során, hanem az hogy képes vagy e felállni minden egyes alkalommal, mert egyszerűen ezt jelenti embernek lenni. Nem véletlen hogy minden élőlény rendelkezik az alapvető élet ösztönnel, mert az a feladata hogy éljen és nem ő dönti el hogy mikor és hol ér célt a "rendeltetése."
Azok az öngyilkosok akikről itt most szó van, többnyire olyan emberek, akik még fiatalok és úgy érzik hogy ők végleg elbuktak, pedig nem. De azt hiszik hogy azzal hogy a legrövidebb utat választják, azzal mindent megoldnak, pedig valójában, csak még több szenvedést okoznak maguknak, de főleg a szeretteiknek, akik nem érdemlik meg a kikényszerített gyászt. Látott már valaki olyan szülőt aki nevetett volna a saját vére halálán? Én kétlem..
De ami a leginkább bosszant az egészben, az az hogy még bátorítják is őket, tanácsokat adnak nekik ahhoz hogy hogyan dobják el a saját életüket, ami szerintem "szellemi gyilkosság." Az ilyen embernek nem bátorítás és elismerés jár, hanem az hiányzik nekik hogy valaki jól felrázza őket a sötét kis álmukból és megtanítsák őket, hogy inkább azt értékeljék az életben ami megadatott számukra és példát vegyenek az olyan emberekről, mint a féllábú, hátraszaltózó gyerek a fentebbi posztban.