Hát igen egy szép nő látványa minden gondot elfelejtet :) ezért nem árt ha otthon vár egy ha hazamész.
A hitelről annyit, hogy én csak huszonéves korosztályba tartozom de nincs és nem is tervezem a hitelfelvételt. Albérletben lakom és lakni is fogok mert nem látom értelmét belevágni a bizonytalan munkahely és alacsony fizetés mellett. Egyszer már majdnem vásároltam egy autót hitelre de szerencsémre lebeszéltek róla. Pár embernek le kéne szállnia a földre. A társadalmi különbségek egyre csak nőnek. Mindennek az ára emelkedik és a fizetés meg jó esetben marad a régi. Ha több pénz jön a cégnek akkor a főnök vagy kapzsiságból vagy az ínséges hónapoktól való félelemből megtartja magának. Lakás-Ház témában is ugyan az a helyzet mint az autónál.
Azt bírom amikor az 50-60-as korosztály osztja nekem az észt, hogy neki ennyi idősen 2-3 gyereke és egy lakása volt.
Na vajon miért volt lakása és miért mertek bevállalni gyerekeket. Meg amúgy is pont azok csinálnak gyereket manapság akiknek nem kéne.
Mert volt kifizethető hitel a (kapott lakásra) és biztos munkahely. Hol van az olcsó strand, meg céges üdülő?
Imádom azt a reklámot amiben az a szlogen, hogy: "ha már csak egy kicsi hiányzik" na miből? Mondjuk egy kötélből, hogy mielőtt elveszik a behajtók inged gatyád felköthessed magad? :)
Ami a számomra a legrosszabb, hogy egy lakás kasszába beszálltam és 4 évig fizetem de egyre biztosabb vagyok benne, hogy tök fölösleges volt. Azt meg egyenesen imádom amikor próbálom elmagyarázni a kedves hitel párti rokonoknak, hogy 1+1=2 és nem fogok tudni belőle 3-at kitermelni. Erre mindig az a válasz, hogy "lesz még jobb is, majd találsz jobb munkát, megemelik a fizetésed, okos vagy te megoldod"
Bocsánat, hogy hosszú volt de maradok annál a véleménynél, hogy "van élet a hitel után... csak szar".
238 felett a frank! Becsődölhet a magyar családok negyede!
A hitelről annyit, hogy én csak huszonéves korosztályba tartozom de nincs és nem is tervezem a hitelfelvételt. Albérletben lakom és lakni is fogok mert nem látom értelmét belevágni a bizonytalan munkahely és alacsony fizetés mellett. Egyszer már majdnem vásároltam egy autót hitelre de szerencsémre lebeszéltek róla. Pár embernek le kéne szállnia a földre. A társadalmi különbségek egyre csak nőnek. Mindennek az ára emelkedik és a fizetés meg jó esetben marad a régi. Ha több pénz jön a cégnek akkor a főnök vagy kapzsiságból vagy az ínséges hónapoktól való félelemből megtartja magának. Lakás-Ház témában is ugyan az a helyzet mint az autónál.
Azt bírom amikor az 50-60-as korosztály osztja nekem az észt, hogy neki ennyi idősen 2-3 gyereke és egy lakása volt.
Na vajon miért volt lakása és miért mertek bevállalni gyerekeket. Meg amúgy is pont azok csinálnak gyereket manapság akiknek nem kéne.
Mert volt kifizethető hitel a (kapott lakásra) és biztos munkahely. Hol van az olcsó strand, meg céges üdülő?
Imádom azt a reklámot amiben az a szlogen, hogy: "ha már csak egy kicsi hiányzik" na miből? Mondjuk egy kötélből, hogy mielőtt elveszik a behajtók inged gatyád felköthessed magad? :)
Ami a számomra a legrosszabb, hogy egy lakás kasszába beszálltam és 4 évig fizetem de egyre biztosabb vagyok benne, hogy tök fölösleges volt. Azt meg egyenesen imádom amikor próbálom elmagyarázni a kedves hitel párti rokonoknak, hogy 1+1=2 és nem fogok tudni belőle 3-at kitermelni. Erre mindig az a válasz, hogy "lesz még jobb is, majd találsz jobb munkát, megemelik a fizetésed, okos vagy te megoldod"
Bocsánat, hogy hosszú volt de maradok annál a véleménynél, hogy "van élet a hitel után... csak szar".