Elolvastam a kommenteket. A nagy része tipikus rosszindulat...
Ez csak egy példa:
Ha van egy értelmes, okos nő, aki férjhez 20 évvel ezelőtt egy akkor még normális férfihoz, de később az a férfi akármilyen családi, munkahelyi, stb. okokból, egy agresszív, alkoholista állat lesz, aki üti-veri, megalázza, folyamatosan testi-lelki terrorban tarjta feleségét (pl.: napokra a sötét pincébe zárja és csak kaját ad be neki), mindezek mellett mindenféle hatóság leszarja (mert ez így van), a barátai elfordulnak tőle, mert félnek, tartanak az állattól, akkor érthető-e, hogy hosszú éveken keresztül feszültté, nyugtalanná, depresszióssá válik?
Ez az első lépés, ha ez megvan, már nem úgy mûködik az agyad, ahogyan évekkel ezelőtt!
A második lépés, hogy megpróbál így-vagy úgy változtatni. Elmegy a rendőrségre, leszarják, mindenféle segélyszolgálatnál jelentkezik, ők sem tudnak mit csinálni, csak esetleg ideig-óráig, próbálja felvenni a kapcsolatot a régi jó barátokkal, barátnőkkel, de mindegyik lerázza, elutasítja. Itt már kurvára egyedül van.
Ekkor már nem igazán önmaga, pánikbetegség, mélyebb depresszió alakul ki. Nem ő akarja így!
Harmadik lépésként, mivel hogy nem akar ebben az állapotban maradni, pszihológushoz, orvoshoz fordul, aki semmi mást nem tesz, először enyhe, aztán erősebb nyugtatókat ír fel neki. Nem volt ő gyenge nő, csak kikészítették.
Elkezdi szedni a pirulákat, pillanatnyi megnyugvásként jól jön, később óriási erőfeszítéssel megszabadul a férjétől, elválik. Gyakorlatilag abban a ruhában jön el, ami éppen rajta van, mást nem kap, sem személyes saját tárgyakat, sem papírokat, sem semmit, az elköltözés így zajlik, nem mer tenni semmit, fél, tart attól, ha bármit is tesz, következményei lesznek. Nincs benne harag, csak félelem. Egyedül van, üresnek érez mindent, semmiben sem talál értelmet. Az agya már ezt diktálja...
Ezek után vajon mi lehet a következő lépés?
Dögöljön meg, mert évek óta nyugtatókon él? Pszihológusok, pszihiáterek, kineziológusok hada foglalkozott már vele, de mégsem tud felejteni??? Vajon miért? Mert ő akarta így?
Ez "csak" gyógyszerfüggőség, nem drogprobléma. Vagy ez nem ugyanaz? Dehogynem!
Ha valaki minden nap nyugtatót szed, az is rohadjon meg?
Igen, tartja magát, mára már jókedvû, bár még mindig gyógyszerfüggő, de azért él, mint más. Azért mert olyan, számára ismeretlen emberrel találkozott, aki nem nézett rajta keresztül és segített neki. Erőt adott akkor, amikor a legnagyobb szükség volt rá. Mi lett volna, ha nem találkoznak? Megrohadhat magában egyedül?
A történetbe nem kell belekötni, hogy a nő naív, meg hülye, stb., megtörtént eset. Csak mert van ilyen a mi kis hazánkban is... Nem minden drogos választja magának ezt az utat!
Minket embereket egy dolog különböztet meg az állatoktól. Vagy legalább is kéne. Az emberség.
Ez csak egy példa:
Ha van egy értelmes, okos nő, aki férjhez 20 évvel ezelőtt egy akkor még normális férfihoz, de később az a férfi akármilyen családi, munkahelyi, stb. okokból, egy agresszív, alkoholista állat lesz, aki üti-veri, megalázza, folyamatosan testi-lelki terrorban tarjta feleségét (pl.: napokra a sötét pincébe zárja és csak kaját ad be neki), mindezek mellett mindenféle hatóság leszarja (mert ez így van), a barátai elfordulnak tőle, mert félnek, tartanak az állattól, akkor érthető-e, hogy hosszú éveken keresztül feszültté, nyugtalanná, depresszióssá válik?
Ez az első lépés, ha ez megvan, már nem úgy mûködik az agyad, ahogyan évekkel ezelőtt!
A második lépés, hogy megpróbál így-vagy úgy változtatni. Elmegy a rendőrségre, leszarják, mindenféle segélyszolgálatnál jelentkezik, ők sem tudnak mit csinálni, csak esetleg ideig-óráig, próbálja felvenni a kapcsolatot a régi jó barátokkal, barátnőkkel, de mindegyik lerázza, elutasítja. Itt már kurvára egyedül van.
Ekkor már nem igazán önmaga, pánikbetegség, mélyebb depresszió alakul ki. Nem ő akarja így!
Harmadik lépésként, mivel hogy nem akar ebben az állapotban maradni, pszihológushoz, orvoshoz fordul, aki semmi mást nem tesz, először enyhe, aztán erősebb nyugtatókat ír fel neki. Nem volt ő gyenge nő, csak kikészítették.
Elkezdi szedni a pirulákat, pillanatnyi megnyugvásként jól jön, később óriási erőfeszítéssel megszabadul a férjétől, elválik. Gyakorlatilag abban a ruhában jön el, ami éppen rajta van, mást nem kap, sem személyes saját tárgyakat, sem papírokat, sem semmit, az elköltözés így zajlik, nem mer tenni semmit, fél, tart attól, ha bármit is tesz, következményei lesznek. Nincs benne harag, csak félelem. Egyedül van, üresnek érez mindent, semmiben sem talál értelmet. Az agya már ezt diktálja...
Ezek után vajon mi lehet a következő lépés?
Dögöljön meg, mert évek óta nyugtatókon él? Pszihológusok, pszihiáterek, kineziológusok hada foglalkozott már vele, de mégsem tud felejteni??? Vajon miért? Mert ő akarta így?
Ez "csak" gyógyszerfüggőség, nem drogprobléma. Vagy ez nem ugyanaz? Dehogynem!
Ha valaki minden nap nyugtatót szed, az is rohadjon meg?
Igen, tartja magát, mára már jókedvû, bár még mindig gyógyszerfüggő, de azért él, mint más. Azért mert olyan, számára ismeretlen emberrel találkozott, aki nem nézett rajta keresztül és segített neki. Erőt adott akkor, amikor a legnagyobb szükség volt rá. Mi lett volna, ha nem találkoznak? Megrohadhat magában egyedül?
A történetbe nem kell belekötni, hogy a nő naív, meg hülye, stb., megtörtént eset. Csak mert van ilyen a mi kis hazánkban is... Nem minden drogos választja magának ezt az utat!
Minket embereket egy dolog különböztet meg az állatoktól. Vagy legalább is kéne. Az emberség.