Megelőzés lehetne a helyes nevelés, megfelelő minta mutatása. Anyu-apu, szűkebb-tágabb család hogy oldja meg a problémát, és abból mit tanulhat a gyerek. Elvileg nevelés közben kéne folynia az életre való felkészítésnek is. Könnyű rátúrni ezt a munkát, felelősséget az óvodára, iskolára, egyéb környezetre, hogy később lehessen mondani: ezt a gyerek nem tőlem tanulta! Jó, akkor mit tanult? Mit hozott otthonról?
A helyes nevelés sem mindenre garancia, a környezet befolyásol, de hogy mennyire, az megállhatóság, befolyásolhatóság kérdése. Marad a remény, a gyerek is majd azt tartja helyesnek, amit tanult és a szerint él, s ha másképp dönt is, nem lesz túl radikális.
Szerintem kellemetlen, nehéz helyzetek mindig voltak, vannak, lesznek. Nem ezzel van sose a gond: hanem a rá adott reakció. Aranyat érne, ha képesek lennének a problémák felismerésére, kezelésére, megoldására felkészíteni bárkit is. Vagy hogy a sok ingerből hogy kéne szelektálni, eldönteni, mi fontos, mi lényegtelen, és máris lassul az a pörgő világ. Ez lehetne jó elvárás, nem az, mindenre ugrani kelljen a naprakészség égisze alatt.
A helyes nevelés sem mindenre garancia, a környezet befolyásol, de hogy mennyire, az megállhatóság, befolyásolhatóság kérdése. Marad a remény, a gyerek is majd azt tartja helyesnek, amit tanult és a szerint él, s ha másképp dönt is, nem lesz túl radikális.
Szerintem kellemetlen, nehéz helyzetek mindig voltak, vannak, lesznek. Nem ezzel van sose a gond: hanem a rá adott reakció. Aranyat érne, ha képesek lennének a problémák felismerésére, kezelésére, megoldására felkészíteni bárkit is. Vagy hogy a sok ingerből hogy kéne szelektálni, eldönteni, mi fontos, mi lényegtelen, és máris lassul az a pörgő világ. Ez lehetne jó elvárás, nem az, mindenre ugrani kelljen a naprakészség égisze alatt.