A másik dolog, ami nagyon fejlődik, és ami kenterbe verhet mindent, az az atomenergia.
A terjedésének jelenleg legnagyobb korlátja, (ami a gáznál a legnagyobb előny) a konstrukciós idő és a kezdeti tőkeköltség és a sorozatos csúszások az építkezéseken. Még így is a legolcsóbb, viszont a négy komoly atomerőműgyártócég átadási kapacitása 2020-ól kezdve kb arra lesz elég, hogy egy 15-20év alatt kiváltsák a régebben épült erőműveket. Ennek a legnagyobb oka a reaktorok és a hozzá kapcsolódó részegységek helyszíni szerelésében keresendő, tehát hogy ahány építkezés, annyi helyre kell embert küldeni.
Ezen a problémán segítenek a modulárisan gyártható atomerőművek, amelyeket több mint egy tucat cég fejleszt, és amelyekből a legelsők az évtized második fele folyamán kerülnek gyártásba. Így a helyieknek csak a helyet kell kialakítani, az egyes modulokat pedig központi üzemben szerlik össze, majd vonattal és hajókkal a helyszínre szállítják.
Így úgy kalkulálják, hogy a kezdeti tőkeköltségeket kb 20-30%-al le lehetne csökkenteni(jelenleg az atomenergia termelésében a legnagyobb költség kb 90%), úgy hogy a jelenleg kb 10%-ot jelentő üzemköltstég 1,5-2 szerese növekedne, tehát árban kb ugyanott tartana, viszont öszességében többszörannyi kapacitást lehetne átadni, mert a kiküldendő szakiknak csak a modulok összekötését kellene elvégezniük.
Emellett ezt én azért is támogatom, mert egy ekkora országban minta miénk, ahol a csúcsigény 6000MW környékén van, egy olyan 1000MW-os blokk, amit a nagyok kínálnak, ha karbantartáson van, vagy kieseik az komoly problémát jelent. Ezzel szemben például 2020után, amikor 2030-ig kb 2000MW kapacitás öregszik ki sokkal egyenletesebben lehetne ezt a folyamatot követni évente egy 200MWos modulrendszerű blokk beiktatásával, mint 3 éves eltolásban 2 1000MW-os-al.
Ezeket a modulrendszerű blokkokat sokáig nem vették komolyan,de most már a nagyok is kezdik látni a problémákat, amik közül a Westinghouse lépett először, aki most elég erőteljesen fejleszti egy 200MW-osat. http://www.westinghousenuclear.com/smr/index.htm
A terjedésének jelenleg legnagyobb korlátja, (ami a gáznál a legnagyobb előny) a konstrukciós idő és a kezdeti tőkeköltség és a sorozatos csúszások az építkezéseken. Még így is a legolcsóbb, viszont a négy komoly atomerőműgyártócég átadási kapacitása 2020-ól kezdve kb arra lesz elég, hogy egy 15-20év alatt kiváltsák a régebben épült erőműveket. Ennek a legnagyobb oka a reaktorok és a hozzá kapcsolódó részegységek helyszíni szerelésében keresendő, tehát hogy ahány építkezés, annyi helyre kell embert küldeni.
Ezen a problémán segítenek a modulárisan gyártható atomerőművek, amelyeket több mint egy tucat cég fejleszt, és amelyekből a legelsők az évtized második fele folyamán kerülnek gyártásba. Így a helyieknek csak a helyet kell kialakítani, az egyes modulokat pedig központi üzemben szerlik össze, majd vonattal és hajókkal a helyszínre szállítják.
Így úgy kalkulálják, hogy a kezdeti tőkeköltségeket kb 20-30%-al le lehetne csökkenteni(jelenleg az atomenergia termelésében a legnagyobb költség kb 90%), úgy hogy a jelenleg kb 10%-ot jelentő üzemköltstég 1,5-2 szerese növekedne, tehát árban kb ugyanott tartana, viszont öszességében többszörannyi kapacitást lehetne átadni, mert a kiküldendő szakiknak csak a modulok összekötését kellene elvégezniük.
Emellett ezt én azért is támogatom, mert egy ekkora országban minta miénk, ahol a csúcsigény 6000MW környékén van, egy olyan 1000MW-os blokk, amit a nagyok kínálnak, ha karbantartáson van, vagy kieseik az komoly problémát jelent. Ezzel szemben például 2020után, amikor 2030-ig kb 2000MW kapacitás öregszik ki sokkal egyenletesebben lehetne ezt a folyamatot követni évente egy 200MWos modulrendszerű blokk beiktatásával, mint 3 éves eltolásban 2 1000MW-os-al.
Ezeket a modulrendszerű blokkokat sokáig nem vették komolyan,de most már a nagyok is kezdik látni a problémákat, amik közül a Westinghouse lépett először, aki most elég erőteljesen fejleszti egy 200MW-osat.
http://www.westinghousenuclear.com/smr/index.htm