"Ha az állam milliókkal támogat egy képzést öt év alatt, úgy hiszem, a társadalom joggal várja el, hogy a fiatalok valamit visszaadjanak annak a közösségnek, mely hozzájárult a taníttatásukhoz".
Hát... bennem is hirtelen felébredt a késztetés, hogy adjak neki valamit...
Egy másik cikk: Hoffmann Rózsa leereszti a vasfüggönyt
Senki nem ült le velem, hé, kis csaj, töröld ki a csipát, ne azt nézd, miből volt jó jegyed, mi volt a kedvenc tárgyad, vagy mit duruzsolnak a nagyokosok (diploma!diploma minden áron sose tudhatod, mire lesz jó!!!), vagy ami aktuálisan szimpi mert annak vajmi köze van a valódi pályaválasztáshoz. Gondolj bele, de nagyon, amit most választasz, meghatározza későbbi életed irányát, alaposan leszűkíti a lehetőségeket, elhelyezkedési esélyeidet, pályádat! Ha nem tetszik, megunod, meggondolod magad, még sem ez kéne menet közben, már csak zsebből lehet változtatni, kínkeservvel! :P Ha meg befejezted, dolgozz is abban, ha kell, fogcsikorgatva! Ezt választottad, nyerd is meg magadnak.
Természetesen menet közben fordult az érdeklődésem, de amint vetettem ágyamat, úgy aludtam álmomat. Elrettentő példának jó. Tök hülyén néznek rám, ha nem a legmagasabb végzettségemnek megfelelő pozíciókat keresek, hanem a tanfolyamival, a pályamódosítás hallatán is marad az értetlenség.