"Ha az állam milliókkal támogat egy képzést öt év alatt, úgy hiszem, a társadalom joggal várja el, hogy a fiatalok valamit visszaadjanak annak a közösségnek, mely hozzájárult a taníttatásukhoz".Hát... bennem is hirtelen felébredt a késztetés, hogy adjak neki valamit...
Egy másik cikk: Hoffmann Rózsa leereszti a vasfüggönyt
Imádok itthon dolgozni, magyar embert gyógyítani, úgy gondolok a külföldre, mintha a fogamat húznák. DE a számlám a hó végén üres (a másodállással), előrehaladni nem tudok, az összegyűjtött pénzem mindig valami hirtelen jött kiadásra kell (pl, elromlott elektromos készülék...). Hozzátenném, hogy nem élek rosszul. Van mit ennem, van hol laknom, ha kilyukad a cipő a lábamon, veszek újat. De semmi jövőbeni lehetőségem nincs. Lakásunk kölcsönből lesz (és a részlet vajon miből?), gyereket majd a nagyszülők segítségével fogok nevelni.
ÉS ez nem csak az orvosokra vonatkozik, hanem a tanárokra, közalkalmazottakra stb... (megjegyzés: a szülészen és sebészen kívül még vagy 100 féle szak létezik, ne velük példálózzanak)
Hozzátenném hogy engem NEM az állam tanított, hanem idősebb orvosok, professzorok, más rezidens orvosok (akik ezért pénzt nem kaptak!!!), szóval az állam ne sírjon nekem !!! Biztosítsa a lehetőséget, SZÁLLJON BE A VERSENYBE a többi országgal. Épp most akarják a fenekünk alól megszűntetni a kórházunkat, és NEM találok a környéken betöltendő orvosi állást. Akkor most mi is van? Menjek el utcaseprőnek, mert ő is annyit keres mint én ??? (tényleg annyit)
és még lehetne sorolni.... Igenis menjen el, aki akar és tud, mert ha az állam nem segít a polgárain, akkor tőlem se várja el ugyanezt.
Ettől függetlenül maradok, mert még bízok.