"Ha az állam milliókkal támogat egy képzést öt év alatt, úgy hiszem, a társadalom joggal várja el, hogy a fiatalok valamit visszaadjanak annak a közösségnek, mely hozzájárult a taníttatásukhoz".Hát... bennem is hirtelen felébredt a késztetés, hogy adjak neki valamit...
Egy másik cikk: Hoffmann Rózsa leereszti a vasfüggönyt
Hollandiában az egyetemi hallgatók ösztöndíjat kapnak, amit abban az esetben nem kell visszafizetniük, ha a tanulmányaikat az előírt idő alatt befejezik. Abból indulnak ki, hogy az értelmiséget megfizetik, aki külföldön akar boldogulni, ám tegye. Senkinek nem jut eszébe bármilyen adminisztratív módon visszatartani az értelmiséget...
Könnyű nekik, mondhatnánk, hiszen ide többen jönnek, mint ahányan elmennek...
Magyarországon egy orvos vígan dolgozna a mostani bére duplájáért, a tanárokra ugyanez igaz.
A rendszerváltáskor nyilvánvaló volt, hogy a magyar paradicsom csak állami szubvencióval adható el külföldön, a magyar acélról nem is beszélve. Mégis a földek és gyárak privatizálásával voltunk elfoglalva, mert ezzel lehetett demagóg módon betömni az emberek száját.
Lehettünk volna Európa kórháza és egyeteme - de nem, a szolgáltatás valami kommunista zsigeri megfontolásból kiszolgálásnak minősült - ehelyett termeltünk: adósságot. A magyar egészségügy és oktatás európai színvonalú volt, csak erről senki nem tudott, mert a 'magyar nyelvet nem érti senki, és nem is akarja megtanulni', mi meg amolyan modern patópálként nem beszélünk külföldiül... Húsz éve alatt ki lehetett volna nevelni több generáció nemzetközileg eladható orvost, és tanárt, akik otthon nyújthatták volna, amire képesek. Most elmennek, mert a rövidlátó politikusaink még mindig azzal vannak elfoglalva, hogy mennyi pénz fér a nokiás dobozba... Szánalmas...