A kulturált szórakozás már egyenlő azzal, hogy magányos vagyok? Nagyon jól el tudok szórakozni a Monty Python filmeken, lekötnek a zenei előadások az M1-en, a színvonalas vígjátékok a DunaTV-n. Mindemellett szórakozni járok, barátaim vannak. Nem értem, hogy ez miért fura. Nem arról van szó, hogy nem engedem el magam, csak nem látom a szórakozást ezekben a felszínes szarokban. Szerintem ez mondjuk nem akkora baj.
Magamra venni egyébként nem tudom a hipster sztereotípiát, mert ugyan tudom ki kicsoda nagyjából, de legtöbbször próbálom kerülni a szenny műsorokat és a velük kapcsolatos dolgokat. Tudom ki az a Magdi néni, meg ki az a Wolf Kati, meg hogy tinédzser korában sokan a Tildát akarták megkúrni, de ennyi. Az meg hogy 50 év alatt nem láttál senkit aki élvezni tudta volna valamelyik m1-en vagy DunaTV-n vetített filmet, az valamit elárul...
Magamra venni egyébként nem tudom a hipster sztereotípiát, mert ugyan tudom ki kicsoda nagyjából, de legtöbbször próbálom kerülni a szenny műsorokat és a velük kapcsolatos dolgokat. Tudom ki az a Magdi néni, meg ki az a Wolf Kati, meg hogy tinédzser korában sokan a Tildát akarták megkúrni, de ennyi. Az meg hogy 50 év alatt nem láttál senkit aki élvezni tudta volna valamelyik m1-en vagy DunaTV-n vetített filmet, az valamit elárul...