arra utaltam, hogy a "vallás a nép ópiuma" azaz a "Die Religion ... ist das Opium des Volkes" fordulat marxtól származik így ebben a formájában. ezt vették át a kommunisták. sztálin pl. pont így is használta. mao már hozzátette, hogy méreg, de alighanem arra utalt ami marxot is megihlethette (és éppenséggel kínai vonatkozású esemény illetve eseménysor) az ópium kereskedelemre, melyek súlyos következményét kína csak a kommunisták révén tudta valójában felszámolni (különben maradnak még az angolok pár évszázadot, ha a vörös kína nem teszi egyértelművé, hogy a számukra hátrányos szerződés vitán felül lejár..).
mind sztálinék, mind maoék nem kifejezetten a vallás ellen voltak általában. bár a szovjet vezetők nagy része zsidó származású volt, és volt némi averziójuk az ortodox kereszténységgel szemben (kölcsönösségi alapon); valójában a hatalom kellett nekik csak, és ehhez a szent raszputyinos érán át kellett lépniük; sőt üldözniük kellett mindent ami cári, hogy ne legyen restauráció. sok ember annyira nem akarta vissza a raszputyini korszakot, hogy kiegyeztek a hivatalos vallástalansággal (pedig raszputyin is csak névleg volt vallásos, igazából épphogy ellene volt). (vidéken persze az ikonokat és vele a korábbi vallásosságot nem lehettet persze kiirtani.)
maoék meg ezzel tudták igazolni a jogos és jogtalan vissza és egyáltalán foglalásaikat.
egyház=egypárt
a katolikus egyházat tartsák fenn azok akik katolikusok és egyetértenek az egyház működésének jelenlegi formájával. és ez a bibi. az egyház bt.-ből rt. lett, kht. meg összképileg lassan sehol. a "részvényesek" beleszólást akarnának a vállalat működésébe. adott esetben még egyes vállalati vezetők eltávolítását is előmozdíthatnák. lenne miért ugye. az osztalékról meg ne is beszéljünk. azaz dehogynem. ha a papság megél az egyházból, akkor ugyan éljenek már meg az emberek is. szegény emberek példának okáért.
a vallásellenség kapcsán teljesen egyetértünk. ez egy újabban elburjánzott kor-kór. ez ellen viszont nem a tarthatatlan, idejétmúlt dogmákhoz való ragaszkodással lehet tenni. (példának okáért már miért ne lehetne ismét(!) nősülnie a a róm. kat. papoknak? annak idején sem jezsuiták kellettek volna, hanem az élére kellett volna állniuk a "reformációnak".)
nyilván vannak akik mikor a pápát szidják vagy a dalai lámát, akkor az egész közösséget becsmérlik, de ez ugye egyáltalán nem azt jelenti, hogyha példának okáért én kritikusan viszonyulok egyes keresztény, vagy buddhista vezetői megnyilvánulásáról akkor a hívekről mondok véleményt. mert ha nekem róluk van véleményem, akkor róluk mondom, nem másról, másokról.
visszatérve a kampányra, szerintem egy felesleges, botor dolog volt ez. két dolgot láttattak ezzel önkéntelenül is: 1. úgy érzik pariban és így versenyben vannak más egyházakkal /pedig ez tudjuk fals ilyenmódon, mintahogy az új egyháztörvényünk is az/ 2. mohóság (és ezzel nem alaptalanul vádolják az egyházat).. /lásd előző kommentem, attól nem lesz jobb egy katolikusnak sem ha több támogatást kap az egyházi hierarchia../
meglátásom szerint nem az erszényt kell az emberek oldalán megoldani, hanem utat (nem is feltétlenül visszautat) keresni a szívükhöz. tehát: szociális tevékenység ezerrel, pénzmozgás nélkül, önerőből! elavult dogmák elvetése. valamint elhatárolódás az egyházi bűnözőktől, bűnbocsánat kérése (utóbbi után meg nehogy úgy maradjon már a fejük lehajtva, elég egyszer /de őszintén/ bocsánatot kérni), és a világi hatalomtól való elhatárolódás (világi írott törvények mindenképpeni betartása! az erkölcsiek betartásához pláne ne férjen kétség). röviden ennyi.
Legyen Ön is katolikus!
mind sztálinék, mind maoék nem kifejezetten a vallás ellen voltak általában. bár a szovjet vezetők nagy része zsidó származású volt, és volt némi averziójuk az ortodox kereszténységgel szemben (kölcsönösségi alapon); valójában a hatalom kellett nekik csak, és ehhez a szent raszputyinos érán át kellett lépniük; sőt üldözniük kellett mindent ami cári, hogy ne legyen restauráció. sok ember annyira nem akarta vissza a raszputyini korszakot, hogy kiegyeztek a hivatalos vallástalansággal (pedig raszputyin is csak névleg volt vallásos, igazából épphogy ellene volt). (vidéken persze az ikonokat és vele a korábbi vallásosságot nem lehettet persze kiirtani.)
maoék meg ezzel tudták igazolni a jogos és jogtalan vissza és egyáltalán foglalásaikat.
egyház=egypárt
a katolikus egyházat tartsák fenn azok akik katolikusok és egyetértenek az egyház működésének jelenlegi formájával. és ez a bibi. az egyház bt.-ből rt. lett, kht. meg összképileg lassan sehol. a "részvényesek" beleszólást akarnának a vállalat működésébe. adott esetben még egyes vállalati vezetők eltávolítását is előmozdíthatnák. lenne miért ugye. az osztalékról meg ne is beszéljünk. azaz dehogynem. ha a papság megél az egyházból, akkor ugyan éljenek már meg az emberek is. szegény emberek példának okáért.
a vallásellenség kapcsán teljesen egyetértünk. ez egy újabban elburjánzott kor-kór. ez ellen viszont nem a tarthatatlan, idejétmúlt dogmákhoz való ragaszkodással lehet tenni. (példának okáért már miért ne lehetne ismét(!) nősülnie a a róm. kat. papoknak? annak idején sem jezsuiták kellettek volna, hanem az élére kellett volna állniuk a "reformációnak".)
nyilván vannak akik mikor a pápát szidják vagy a dalai lámát, akkor az egész közösséget becsmérlik, de ez ugye egyáltalán nem azt jelenti, hogyha példának okáért én kritikusan viszonyulok egyes keresztény, vagy buddhista vezetői megnyilvánulásáról akkor a hívekről mondok véleményt. mert ha nekem róluk van véleményem, akkor róluk mondom, nem másról, másokról.
visszatérve a kampányra, szerintem egy felesleges, botor dolog volt ez. két dolgot láttattak ezzel önkéntelenül is: 1. úgy érzik pariban és így versenyben vannak más egyházakkal /pedig ez tudjuk fals ilyenmódon, mintahogy az új egyháztörvényünk is az/ 2. mohóság (és ezzel nem alaptalanul vádolják az egyházat).. /lásd előző kommentem, attól nem lesz jobb egy katolikusnak sem ha több támogatást kap az egyházi hierarchia../
meglátásom szerint nem az erszényt kell az emberek oldalán megoldani, hanem utat (nem is feltétlenül visszautat) keresni a szívükhöz. tehát: szociális tevékenység ezerrel, pénzmozgás nélkül, önerőből! elavult dogmák elvetése. valamint elhatárolódás az egyházi bűnözőktől, bűnbocsánat kérése (utóbbi után meg nehogy úgy maradjon már a fejük lehajtva, elég egyszer /de őszintén/ bocsánatot kérni), és a világi hatalomtól való elhatárolódás (világi írott törvények mindenképpeni betartása! az erkölcsiek betartásához pláne ne férjen kétség). röviden ennyi.