A kegyes halál nem a hozzátartozóknak kegyes. Én például nem akarnám, hogy évekig szobanövényként kezeljenek. Annál kegyesebb nekem, hogy gyorsan és talán vidáman megyek el az élők sorából. És hogy a hozzátartozók szomorkodnak, azt valahol önzőségnek tartom... nem a másikat sajnálják, hanem magukat. Ja, és ha eddig valaki nem botránkozott volna meg, akkor elárulom, hogy én azt szeretném, ha az én temetésemen nem szomorkodnának... vidám embereket szeretnék magam körül akkor is, mint ahogy egész életemben.