Gimikoleszban a 3. emeletről dobáltuk ki mi is a papírrepülőket, és egyszer poénból meg is gyújtottuk indítás előtt (hja, a piromán ifjúság). Az enyém szintén ilyen trapézszárnyú volt, frankón repült egy darabig, nem is látszott rajta, hogy égne (a tömör orra lett meggyújtva). Egyszercsak megállt félúton a levegőben, belobbant az egész, majd mint a kő zuhant le a fűbe.
Szimulált repülőgép-szerencsétlenség. :D
Régi szép emlékek, szip... :')