Persze a másik féle hülyeség is idegesítő. Hévízen nyaraltunk, az apartmanban volt egy nagyon aranyos kutya, persze a kislányom rögtön sétáltatni akarta, nagyon nagy volt és végtelenül szelíd, rotweiler-labrador keverék. Egy ház előtt egy fószer nekünk támadt, hogy mutassuk a zacskót. Feleségem automatikusan megmutatta neki, de én azért pár keresetlen szóval megmagyaráztam neki, mihez van joga, és mihez nincs. Együttérzek vele, ha leutóbb odaszaratták a háza elé a kutyát és az eredmény ott maradt, csak épp nekem ahhoz semmi közöm egészen addig, amíg nem az én kutyám volt, szóval húzzon bőrt a fogára és ne parasztkodjon mindenkivel aki kutyát sétáltat. Erre azt mondja a hegyitroll, hogy lehetett akár az én kutyám is. Ekkor már bedurvultam. és elmondtam neki hogy egy: nem az én kutyám, kettő: 3 órája érkeztem a városba, pihenni és kikapcsolódni, nem pedig azért hogy mindenféle modortalan idegzsokékkal veszekedjek. Erre a hülyélye felém lépett, a kutya meg rámozgott, de mintha a pincéből jött volna a hang. Nem sokon múlott hogy nem szarta össze a saját járdáját. (És még zacsi sem volt nála szerintem :) )