Amellett, hogy legszívesebben a Dunába lövetném az összes politikust, nekem is rohadtul elegem van már ebből a picsogásból, meg abból a közkeletű vélekedésből, hogy bezzeg külföldön a szar is aranyból van.
Érdekes: ahhoz képest, hogy ezt mennyien szajkózzák, igen kevesen vágnak neki annak, hogy egyedül boldoguljanak külföldön, mindenki csak fenyegetőzik vele, de aztán amikor menni kéne, ismerősöket keresgél meg visszakushad. Ha meg ki is megy, akkor messziről folytatja ugyanazzal a lendülettel a szardobálást, de tenni akkor sem tesz semmit azért, hogy itt megváltozzanak a dolgok. Akkor meg mit jár a szája? -,-
Hazamennek a tüntetésről (tök mindegy, hogy Gyurcsány, Orbán, a politikusok, a nagytőkések vagy a jetik ellen tüntettek), és miután kimondták, hogy ez így szar (hűha, micsoda meglátás - kb. ötszáz éve szar...), a "jól megérdemelt" ebéd elfogyasztása után mindent ugyanúgy csinál mindenki mint eddig. -,- Mintha nem MI lennének a "társadalom", nem rajtunk múlna egy csomó dolog. Abban, hogy egy ország élhető -e vagy sem igazából másodlagos szerepe van a gazdasági teljesítménynek meg a "nagypolitikának", ez inkább az emberek mindennapi mentalitásától, egymáshoz való viszonyulásától függ. Na, EZ szar Magyarországon, és EZÉRT szar itt élni, nem a fizetések miatt. Rohadtul nem a politikusok kényszerítenek minket arra, hogy pl. gecik legyünk egymással (főnök az alkalmazottal, beosztott a főnökével, eladó a vevővel, stb.). Mindenki a másik szerencsétlenen akarja levezetni a vélt vagy valós sérelmeit, a környezetén akar kompenzálni. Le kéne már szokni erről a beidegződésről. Ha nem tetszik valami, akkor meg nem vonulgatni kell, hanem fogni egy géppisztolyt, és a valódi felelősökön számon kérni a dolgokat. Ahhoz viszont nyulak vagyunk, nemdebár...?
Mondjuk optimistán javuló tendenciát vélek ebben a kérdésben felfedezni, de ahhoz, hogy ez érezhető legyen, szerintem túlsúlyba kell kerülnie azoknak a korosztályoknak, amik már nem emelik életmód szintjére a károgást meg a folyamatos sopánkodást a cselekvés helyett. Ebben viszont épp az utcára vonulgató, behülyített fiataloknak van a legnagyobb szerepük, mert egyedül rajtuk múlik, hogy el tudnak -e szakadni az idősebb generációk önsorsrontó, mérgező "örökségétől"... A vonulgatás az épp annak a nagy kupac szarnak egy pofon, amit időről-időre nagy elánnal a Kába-követ megszégyenítve körülzarándokolnak megoldás helyett...
Amellett, hogy legszívesebben a Dunába lövetném az összes politikust, nekem is rohadtul elegem van már ebből a picsogásból, meg abból a közkeletű vélekedésből, hogy bezzeg külföldön a szar is aranyból van.
Érdekes: ahhoz képest, hogy ezt mennyien szajkózzák, igen kevesen vágnak neki annak, hogy egyedül boldoguljanak külföldön, mindenki csak fenyegetőzik vele, de aztán amikor menni kéne, ismerősöket keresgél meg visszakushad. Ha meg ki is megy, akkor messziről folytatja ugyanazzal a lendülettel a szardobálást, de tenni akkor sem tesz semmit azért, hogy itt megváltozzanak a dolgok. Akkor meg mit jár a szája? -,-
Hazamennek a tüntetésről (tök mindegy, hogy Gyurcsány, Orbán, a politikusok, a nagytőkések vagy a jetik ellen tüntettek), és miután kimondták, hogy ez így szar (hűha, micsoda meglátás - kb. ötszáz éve szar...), a "jól megérdemelt" ebéd elfogyasztása után mindent ugyanúgy csinál mindenki mint eddig. -,- Mintha nem MI lennének a "társadalom", nem rajtunk múlna egy csomó dolog. Abban, hogy egy ország élhető -e vagy sem igazából másodlagos szerepe van a gazdasági teljesítménynek meg a "nagypolitikának", ez inkább az emberek mindennapi mentalitásától, egymáshoz való viszonyulásától függ. Na, EZ szar Magyarországon, és EZÉRT szar itt élni, nem a fizetések miatt. Rohadtul nem a politikusok kényszerítenek minket arra, hogy pl. gecik legyünk egymással (főnök az alkalmazottal, beosztott a főnökével, eladó a vevővel, stb.). Mindenki a másik szerencsétlenen akarja levezetni a vélt vagy valós sérelmeit, a környezetén akar kompenzálni. Le kéne már szokni erről a beidegződésről. Ha nem tetszik valami, akkor meg nem vonulgatni kell, hanem fogni egy géppisztolyt, és a valódi felelősökön számon kérni a dolgokat. Ahhoz viszont nyulak vagyunk, nemdebár...?
Mondjuk optimistán javuló tendenciát vélek ebben a kérdésben felfedezni, de ahhoz, hogy ez érezhető legyen, szerintem túlsúlyba kell kerülnie azoknak a korosztályoknak, amik már nem emelik életmód szintjére a károgást meg a folyamatos sopánkodást a cselekvés helyett. Ebben viszont épp az utcára vonulgató, behülyített fiataloknak van a legnagyobb szerepük, mert egyedül rajtuk múlik, hogy el tudnak -e szakadni az idősebb generációk önsorsrontó, mérgező "örökségétől"... A vonulgatás az épp annak a nagy kupac szarnak egy pofon, amit időről-időre nagy elánnal a Kába-követ megszégyenítve körülzarándokolnak megoldás helyett...