Részben egyetértek veled, de a "hontalan csöves" egy kicsit erős.
Ha végiggondolom az életem, latba veszem a kilátásaimat Magyarországon, nem túl derűs a kép, és nem vagyok ezzel egyedül. Tudom, hogy itthon hiába van jó munkám, és már ez nagy szó, nem fogok tudni soha úgy élni, ahogy szeretnék Nem vágyom luxusra, csak nem szeretnék életem végéig albérletet fizetni, vagy rabszolgaként gürizni, hogy nyugdíjas éveimre kinyögjem a lakáshitelt. Nem szeretnék minden hónapban azon görcsölni, hogy a rezsi és a bérleti díj befizetése után hogyan ügyeskedjek a fizum maradékával, hogy a hónap végén se legyenek gondok. Nem akarom, hogy mondjuk a mosógép váratlan befuccsolása után hónapokig kelljen kuporgatni a pénzemet, mert újat kell venni. Szeretnék egy évben egyszer nyaralni úgy, hogy ne kerüljek padlóra anyagilag a következő hónapban. Szeretném anyámat a nyugdíjas éveiben támogatni, és egyszer gyereket vállalni úgy, hogy biztosíthassam a jövőjét.
Ha normális életet szeretnék élni, ki kell egyszer mennem külföldre, pedig nagyon nincs hozzá kedvem. Félig olasz vagyok, kimehetnék Olaszországba úgy, hogy nem sütnék rám a "külföldi, hontalan csöves" bélyeget, de soha nem érezném magam még ott sem otthon. Itt van nagyjából mindenki, akit szeretek, ezért egyre jobban elkeseredek, hogy ilyen választás elé kell állnom.
Ha végiggondolom az életem, latba veszem a kilátásaimat Magyarországon, nem túl derűs a kép, és nem vagyok ezzel egyedül. Tudom, hogy itthon hiába van jó munkám, és már ez nagy szó, nem fogok tudni soha úgy élni, ahogy szeretnék Nem vágyom luxusra, csak nem szeretnék életem végéig albérletet fizetni, vagy rabszolgaként gürizni, hogy nyugdíjas éveimre kinyögjem a lakáshitelt. Nem szeretnék minden hónapban azon görcsölni, hogy a rezsi és a bérleti díj befizetése után hogyan ügyeskedjek a fizum maradékával, hogy a hónap végén se legyenek gondok. Nem akarom, hogy mondjuk a mosógép váratlan befuccsolása után hónapokig kelljen kuporgatni a pénzemet, mert újat kell venni. Szeretnék egy évben egyszer nyaralni úgy, hogy ne kerüljek padlóra anyagilag a következő hónapban. Szeretném anyámat a nyugdíjas éveiben támogatni, és egyszer gyereket vállalni úgy, hogy biztosíthassam a jövőjét.
Ha normális életet szeretnék élni, ki kell egyszer mennem külföldre, pedig nagyon nincs hozzá kedvem. Félig olasz vagyok, kimehetnék Olaszországba úgy, hogy nem sütnék rám a "külföldi, hontalan csöves" bélyeget, de soha nem érezném magam még ott sem otthon. Itt van nagyjából mindenki, akit szeretek, ezért egyre jobban elkeseredek, hogy ilyen választás elé kell állnom.