Amerikában egy szörnyű nagy probléma van. Megdőlni látszik a jólétet eddig fenntartó rendszer, és ez nem tetszik azoknak, akik ebbe bele vannak kényelmesedve. Megmondom őszintén, ember vagyok, lehet nekem sem tetszene, és ilyen helyzetben az indulatok és az érzelmek könnyen okozhatják, hogy az ember elfelejti végiggondolni, hogy miért van az, ami. Meghát amúgy is, gondolkodni fárasztó meg nehéz.
Amit leírtál, pont arra mondom azt, hogy "köszönjék maguknak". Az amerikai emberbe bele van nevelve egy tudat és egy hozzá kapcsolódó életvitel és életszínvonal. Elképesztően nacionalisták, csak érdekes módon meglepően békésen, mert a nacionalizmusuk egy jóléti társadalomra alapul. Vagyis alapult, mert ez egyre jobban meginog.
Külső szemmel nézve én ebben még mindig csak azt látom, hogy a kormány által valahova kirendelt, korábbi neveltetésének hatására a "nemzet érdekében" könnyen utasítható ember üvöltözik azzal, aki ugyanezt csinálja, csak épp a honfitársa ellen. Az általuk olyan mélyen tisztelt és egekig magasztalt demokráciájuk adta az erőszak monopóliumát az állam kezébe, aki ezután egyeseket Irakba küldött, most meg másokat az utcára. Nem látom be, hogy miért jobb ezt csinálni egy irakival, mint egy amerikaival. Ja hogy azért, mert az egyik iraki, a másik meg AMERIKAI? Hát kérem elnézést, talán nem kellene saját magunk nagyszerűségének a bűvkörében élni.
Valahol én ebben egyszerre két dologgal szemben érzett félelmet látok. Egyrészt a saját fegyverüktől (államilag utasított rendfenntartás - függetlenül a mögöttes eszmei tartalomtól, ami mindkét esetben ugyanaz...az Amerikai Egyesült Államok, és ezen keresztül annak minden lakójának védelme, merthogy a rendőr meg a katona is erre esküszik fel...). Másrészt félnek attól, hogy összeomlik a jólétüket biztosító rendszer, és azt tevékenyen fel kellene építeni. Félhetnek is. De a tüntetés egyiken sem fog változtatni...
Amit leírtál, pont arra mondom azt, hogy "köszönjék maguknak". Az amerikai emberbe bele van nevelve egy tudat és egy hozzá kapcsolódó életvitel és életszínvonal. Elképesztően nacionalisták, csak érdekes módon meglepően békésen, mert a nacionalizmusuk egy jóléti társadalomra alapul. Vagyis alapult, mert ez egyre jobban meginog.
Külső szemmel nézve én ebben még mindig csak azt látom, hogy a kormány által valahova kirendelt, korábbi neveltetésének hatására a "nemzet érdekében" könnyen utasítható ember üvöltözik azzal, aki ugyanezt csinálja, csak épp a honfitársa ellen. Az általuk olyan mélyen tisztelt és egekig magasztalt demokráciájuk adta az erőszak monopóliumát az állam kezébe, aki ezután egyeseket Irakba küldött, most meg másokat az utcára. Nem látom be, hogy miért jobb ezt csinálni egy irakival, mint egy amerikaival. Ja hogy azért, mert az egyik iraki, a másik meg AMERIKAI? Hát kérem elnézést, talán nem kellene saját magunk nagyszerűségének a bűvkörében élni.
Valahol én ebben egyszerre két dologgal szemben érzett félelmet látok. Egyrészt a saját fegyverüktől (államilag utasított rendfenntartás - függetlenül a mögöttes eszmei tartalomtól, ami mindkét esetben ugyanaz...az Amerikai Egyesült Államok, és ezen keresztül annak minden lakójának védelme, merthogy a rendőr meg a katona is erre esküszik fel...). Másrészt félnek attól, hogy összeomlik a jólétüket biztosító rendszer, és azt tevékenyen fel kellene építeni. Félhetnek is. De a tüntetés egyiken sem fog változtatni...