A mellékvágányodra reagálnék, a többit kellően kiveséztük. Én sem értem ezeket az elképzeléseket...mégis vannak. Az ember egyedi, mégis megpróbál kollektivitásra és egységesedésre törekedni, magyarul csoportba, közösségbe rendeződni. De az egyediség attól még megmarad. Amíg emberek vagyunk, soha nem lesz tökéletesen objektív jó, objektív fejlettség, de még csak a viszonyítási alapok megítélése sem lesz objektív. Mindig az adott körülmények fogják - többségében utólag - meghatározni hogy valami jó vagy épp rossz.
A világvége más kérdés. Szeretjük magunkat, szeretünk csak magunkra gondolni, egyszerűen ilyenek vagyunk. Az emberiség szempontjából szubjektíven tekintve igenis világvége lesz, ha nekünk annyi. Lehet, hogy attól a világ többi része még lesz, de kit érdekel, azok nem mi vagyunk. Az eszem azt mondja, hogy ez arrogancia, a szívem meg valahol azt, hogy ez mégiscsak így van szerintem is. Ember vagyok... (és lassan nem szeretném visszaolvasni amiket itt összeírtam, szerintem holnap megfeküdné a gyomromat :D)
A világvége más kérdés. Szeretjük magunkat, szeretünk csak magunkra gondolni, egyszerűen ilyenek vagyunk. Az emberiség szempontjából szubjektíven tekintve igenis világvége lesz, ha nekünk annyi. Lehet, hogy attól a világ többi része még lesz, de kit érdekel, azok nem mi vagyunk. Az eszem azt mondja, hogy ez arrogancia, a szívem meg valahol azt, hogy ez mégiscsak így van szerintem is. Ember vagyok... (és lassan nem szeretném visszaolvasni amiket itt összeírtam, szerintem holnap megfeküdné a gyomromat :D)