A demokráciánk egyik alapvető tápszere a rinyálás éltető lehetősége. Szar ez, szar az, szar minden. Ó uram.. te ki teljesen mindegy hogy a narancs élénk reklám színeiben tündökölsz, vagy a szegfű eleven verességében, csak egy dolog számít.. Mindennapi nyálverésünket add meg nekünk ma! Szóval köszönjük meg "Nyilvánvaló kapitánynak" és pár száz ezres hátszelének hogy az orrunk alá dörgöli azt amivel minden épeszű ember tisztában van. Ilyen megmondó emberekből már van éppen elég. Kimennek, panaszkodnak és siránkoznak egy jót, de ahhoz már túl egyszerűek hogy esetleg tényleg megpróbáljanak egy kicsit önállósulni. Diktatúráról meg cenzúráról hadoválnak mindenféle szarságot, holott fel se fogják miket beszélnek. Más helyeken ahol valódi diktatúra van, ott az emberek nincsenek így elkényelmesedve, mert tudják hogy rajtuk kívül senki sem fogja megoldani a problémáikat, elvégre ki oldaná meg? A politikusok? :) Akik örülnek a fizetésüknek? Nincs az a párt vagy program terv ami önmagában évtizedek szar és hanyag hozzá állását pár év alatt helyre tudná hozni, ez egyszerűen abszurd. Hagyd hogy a nép alaposan kiordibálja magát és aztán hazamenjen abban a hitben hogy ezzel befolyást gyakorol a saját életére, pedig nem.. Erről szól ami egekbe dicsőített demokráciánk. A szólás szabadságának elkényelmesedett csapdájában hempereghetünk amíg bele nem hülyülünk. Amíg lehet közösen csoportosulni és szájalni addig minden rendben a világgal, de amint visszatérünk a hétköznapi életbe ugyanúgy anyázzuk és átbasszuk egymás fejét, márpedig minden összetett probléma a legapróbb szinteken kezdődik.