Hétmilliárdan leszünk a hét végére. 40 év alatt duplájára nőtt az emberiség. Szerintetek mennyi embert bír még el a Föld?
Sir David Attenborough szerint ha nem sikerül 8 milliárd körül visszafordítani a világ népességének növekedését, akkor a Föld pusztulásra van ítélve.
A végén van egy sejtésem, Föld-Ember: 1:0 lesz itt.
Én nem csodálkozom, hogy ennyien élünk. Az orvostudomány fejlettsége elérhetővé tette, hogy meghosszabbodjon az átlagos élettartam. Amiben régen sokan elhulltak, élhetnek. Ezért is "öregedett el" sok állam. Ráadásul akit lehet, manapság megmentenek, vagy kísérletet tesznek rá. A szándék nemes, a következményeket ki-ki olvashatja, láthatja.
A fejlettnek tartott országokban lévők több idővel bírnak, megváltozott az életük, már nem szükséges a kemény munka, gazdaság, stb fenntartása miatt a nagy rokonság, a minél több gyermek, akik segítik a családot akár a két kezük erejével. A fejletlenebbnek mondottakban még kellhet a segítő kéz, ott szükség lehet/van a sok utódra az élhetőbb élet reményében. Többnyire ezeken a helyeken van bőséges szaporulat.
Az Idiocracy című film görbe tükröt tart. Érdekes, hogy az értelmiség kihalt, mert nem vállalt gyereket, ellenben az idiótákkal az ellenkezője történt. Ezzel nem kívánok senkinek semmi pejoratívat üzenni, pusztán mint vígjáték elég morbid.
Ha egyszer gyerekvállalásra adnám a fejem, azt nem azért szerezném, mert akár pozitívan (adómentesség, plusz pénzek ha vállalok), akár negatívan (esetleges adók, ha mégis behoznák egyszer, továbbá ítélkező hangnem, miszerint önző, stb vagyok ha nem vállalok) diszkriminálnak érte, rokon/ környezeti nyomásnak engedek (úgy szeretnék unokázniiii!!!/ketyeg a biológiai órád!) vagy mert intő ujj lendül felém, magyar nőként kötelességem szülni. Sem új Ratkó-korszakból, sem megélhetési gyerekgyártásból nem kérek.
Anyagilag, testileg, lelkileg, partnerileg felkészültnek lenni rá egy dolog. Az önzetlen szeretetből fakadó őszinte gyerekvállalási vágy meg a másik. Azt pedig se szép, se csúf szóval nem lehet nálam siettetni.
Én nem csodálkozom, hogy ennyien élünk. Az orvostudomány fejlettsége elérhetővé tette, hogy meghosszabbodjon az átlagos élettartam. Amiben régen sokan elhulltak, élhetnek. Ezért is "öregedett el" sok állam. Ráadásul akit lehet, manapság megmentenek, vagy kísérletet tesznek rá. A szándék nemes, a következményeket ki-ki olvashatja, láthatja.
A fejlettnek tartott országokban lévők több idővel bírnak, megváltozott az életük, már nem szükséges a kemény munka, gazdaság, stb fenntartása miatt a nagy rokonság, a minél több gyermek, akik segítik a családot akár a két kezük erejével. A fejletlenebbnek mondottakban még kellhet a segítő kéz, ott szükség lehet/van a sok utódra az élhetőbb élet reményében. Többnyire ezeken a helyeken van bőséges szaporulat.
Az Idiocracy című film görbe tükröt tart. Érdekes, hogy az értelmiség kihalt, mert nem vállalt gyereket, ellenben az idiótákkal az ellenkezője történt. Ezzel nem kívánok senkinek semmi pejoratívat üzenni, pusztán mint vígjáték elég morbid.
Ha egyszer gyerekvállalásra adnám a fejem, azt nem azért szerezném, mert akár pozitívan (adómentesség, plusz pénzek ha vállalok), akár negatívan (esetleges adók, ha mégis behoznák egyszer, továbbá ítélkező hangnem, miszerint önző, stb vagyok ha nem vállalok) diszkriminálnak érte, rokon/ környezeti nyomásnak engedek (úgy szeretnék unokázniiii!!!/ketyeg a biológiai órád!) vagy mert intő ujj lendül felém, magyar nőként kötelességem szülni. Sem új Ratkó-korszakból, sem megélhetési gyerekgyártásból nem kérek.
Anyagilag, testileg, lelkileg, partnerileg felkészültnek lenni rá egy dolog. Az önzetlen szeretetből fakadó őszinte gyerekvállalási vágy meg a másik. Azt pedig se szép, se csúf szóval nem lehet nálam siettetni.