és szoktad látni azt a sok ezer 40 éves művész lelkű csíkos harisnyás nőt, nénit akik mind megvalósították álmaikat, és a kreativításukból élnek? Mert pl én nem, és erre mondtam, hogy mind eltűnnek, nagyon kevesen maradnak ennél a világnál. Főleg, hogy ha ilyenből akar megélni valaki, főleg a művészkedésből, akkor nem árt, nem csak egy síkon mozog, nem csak a meg nem értettségből fakadó bánatán kesereg, nem csak azt mutatja a világba, jajj de rossz nekem, kisírom a szemem, nem vesznek komolyan, pedig én művész vagyok, érzékeny. Nem nem barátom, nem futkároznak százasával ilyen felnőtt emberek, ez csak ideig óráig megy, de leginkább max 20 éves korig (+- akármennyi) de ha jobban belegondolunk, ez a világ csak egy kis szelete a büdös nagy kultúrális masszának, nincs is szükség ennyi öngyilkosjelölt, utálom a világot, mert engem sem szeretnek, befordulós emberre. Amúgy tudod én is művész szerettem volna lenni, de azért eljutottam oda hogy olyan nincs. Mi az hogy művész szeretnék lenni, meg művész lélek. oké vagy megfognak a dolgok és kihozom, kihúzom magamból más módon mint a nagy átlag, vagy nem. De hogy ettől lenne az ember művész. És ebből nem sokan élnek meg.