Előre szégyellem magam amiért ilyet írok, de ami poén, az akkor is az.
Teljesen csak a sztereotípiákon alapszik, na meg azon ami 2 félév romológiai tanulmányokból rám ragadt.
Az Olasz (sajnálatos módon etnikai identitás zavarral küszködő ózonlyuk károsult) Dzsigoló, és méltán híres hipermarket története.
Hol volt hol nem volt, a normál értékrendű embereken jóval túl, a réztelen világban, élt az Olasz Dzsigoló, háromszázhatvanhétezer testvérével. Nagy a calád, oszt jövedelem meg nem igazán vót, mert a havi caládi járandóság nagyon hama' a fényes, és hangos masinákban végezte, meg a dzsigoló gyomrában 2 feles, és három házmester társaságában.
Korgó gyomrú főhősünk délelőtt 11-kor csipás szemekkel felordít
- Anyjuk takarodjá má' kajáé', oszt hugi te meg húzzá má', a rák egye ki a beledet, me ma se lesz lovetta.
Osztán főhősünk is erőt vett magán, gondolta megpróbálkozik a lehetetlen küldetéssel. Lebukás nélkül Hugo, és Armany parfümöket hozni a közeli erre a célre kitalált létesítményből.
Hugi a parkolóban kéreget, édesanya a járókelék zsebét metszi, apa még a csillagban van, főhősünk meg a kamerák kereszttüzében nyomja be olcsó farmerdzsekójába a parfümériákat. (Persze ő erről mit sem tud.) Fizetné a pénztárnál a két magvas zsemlét, mikor a torony magas Jani bizti őr (akit máshol úgyse alkalmaznának, mert az intelligenciája nem haladja meg egy retardált kecskéjét) rámarkol a vállára és közli vele, hogy mehetnek (megint) a hátsó szobába. Adatfelvétel, rendőrség hívása ecetere ecetere. Olasz Dzsigolóval a rendőrök nem tudnak mit kezdeni, kénytelenek haza engedni, kaját egy kisboltból sikerül csak lopni, anya se tudott semmit lopni, mert már mindenki felismerte, hugi is csak 500 forintot tudott koldulni, de nem baj. holnap is lesz nap, meg lehet ismételni.
Ja hogy hiányolta a kedves olvasó a karakterfejlődést, a csavart és hasonlókat? Sajnos én is, de a Cigány népmesék már csak ilyenek.
A Magyar népmesék után jönnek a cigány népmesék
Teljesen csak a sztereotípiákon alapszik, na meg azon ami 2 félév romológiai tanulmányokból rám ragadt.
Az Olasz (sajnálatos módon etnikai identitás zavarral küszködő ózonlyuk károsult) Dzsigoló, és méltán híres hipermarket története.
Hol volt hol nem volt, a normál értékrendű embereken jóval túl, a réztelen világban, élt az Olasz Dzsigoló, háromszázhatvanhétezer testvérével. Nagy a calád, oszt jövedelem meg nem igazán vót, mert a havi caládi járandóság nagyon hama' a fényes, és hangos masinákban végezte, meg a dzsigoló gyomrában 2 feles, és három házmester társaságában.
Korgó gyomrú főhősünk délelőtt 11-kor csipás szemekkel felordít
- Anyjuk takarodjá má' kajáé', oszt hugi te meg húzzá má', a rák egye ki a beledet, me ma se lesz lovetta.
Osztán főhősünk is erőt vett magán, gondolta megpróbálkozik a lehetetlen küldetéssel. Lebukás nélkül Hugo, és Armany parfümöket hozni a közeli erre a célre kitalált létesítményből.
Hugi a parkolóban kéreget, édesanya a járókelék zsebét metszi, apa még a csillagban van, főhősünk meg a kamerák kereszttüzében nyomja be olcsó farmerdzsekójába a parfümériákat. (Persze ő erről mit sem tud.) Fizetné a pénztárnál a két magvas zsemlét, mikor a torony magas Jani bizti őr (akit máshol úgyse alkalmaznának, mert az intelligenciája nem haladja meg egy retardált kecskéjét) rámarkol a vállára és közli vele, hogy mehetnek (megint) a hátsó szobába. Adatfelvétel, rendőrség hívása ecetere ecetere. Olasz Dzsigolóval a rendőrök nem tudnak mit kezdeni, kénytelenek haza engedni, kaját egy kisboltból sikerül csak lopni, anya se tudott semmit lopni, mert már mindenki felismerte, hugi is csak 500 forintot tudott koldulni, de nem baj. holnap is lesz nap, meg lehet ismételni.
Ja hogy hiányolta a kedves olvasó a karakterfejlődést, a csavart és hasonlókat? Sajnos én is, de a Cigány népmesék már csak ilyenek.