Egy kérdést feltennék neked: miért van az, hogy a Közgazdasági Nobel-díjakat olyan elméletek kidolgozásáért adják, amik valamiért a rákövetkező egy-két évben végleg elavulnak? (Ezt támasztja alá az is, hogy a közgazdaság-tudomány atyjának tartott Adam Smith két fő művében is feloldhatatlan ellentétek vannak, holott mind a kettőt ő írta.)
A közgazdász egy olyan anyaggal dolgozik, aminek ma már nincs igazi értéke, és ez pedig a pénz. Manapság a pénz illúzió, egy fecni papír, ami mögött nincs valós érték. A pénz ma már csak egy fecni papír, amit egy bank nyom az államnak pénzért - már maga a koncepció is vicc, hogy pénzért veszi egy adott állam a saját pénzét. És ezért ebben a tekintetben a közgazdász munka egy vicc, egy illúzió, egy kísérlet arra, hogy működésben tartson egy olyan rendszert, amiben eredendően programozva van az összeomlás. Figyeld csak meg, hogy a történelem folyamán mindig akkor volt a legnagyobb szükség a közgazdászokra, amikor igen nagy kaka volt.
Amúgy azt csak megjegyezném, hogy baj lenne a kereskedőt összemosni a közgazdásszal, ugyanis ez utóbbi nem feltétlenül kereskedelemmel foglalkozik! A közgazdász ugyanis sokkal inkább egy statisztikai alapokon nyugvó matematikus, ha úgy tetszik spekuláns, aki egyrészt az aktuális gazdasági trendek megfigyelésével foglalkozik, másrészt pedig azzal, hogy ezekből a megfigyelésekből a jövőre vonatkozóan különböző gazdasági stratégiákat dolgozzon ki - amik persze évről évre elavulnak... Arról nem i szólva, hogy ma Magyarországon (és ezt sajnos első kézből, tanártól tudom) a közgáz egyetemeken 30 éve elavult módszereket, stratégiákat tanítanak.
A közgazdász egy olyan anyaggal dolgozik, aminek ma már nincs igazi értéke, és ez pedig a pénz. Manapság a pénz illúzió, egy fecni papír, ami mögött nincs valós érték. A pénz ma már csak egy fecni papír, amit egy bank nyom az államnak pénzért - már maga a koncepció is vicc, hogy pénzért veszi egy adott állam a saját pénzét. És ezért ebben a tekintetben a közgazdász munka egy vicc, egy illúzió, egy kísérlet arra, hogy működésben tartson egy olyan rendszert, amiben eredendően programozva van az összeomlás. Figyeld csak meg, hogy a történelem folyamán mindig akkor volt a legnagyobb szükség a közgazdászokra, amikor igen nagy kaka volt.
Amúgy azt csak megjegyezném, hogy baj lenne a kereskedőt összemosni a közgazdásszal, ugyanis ez utóbbi nem feltétlenül kereskedelemmel foglalkozik! A közgazdász ugyanis sokkal inkább egy statisztikai alapokon nyugvó matematikus, ha úgy tetszik spekuláns, aki egyrészt az aktuális gazdasági trendek megfigyelésével foglalkozik, másrészt pedig azzal, hogy ezekből a megfigyelésekből a jövőre vonatkozóan különböző gazdasági stratégiákat dolgozzon ki - amik persze évről évre elavulnak... Arról nem i szólva, hogy ma Magyarországon (és ezt sajnos első kézből, tanártól tudom) a közgáz egyetemeken 30 éve elavult módszereket, stratégiákat tanítanak.