Jogos a példa, de alapvetően mégiscsak visszatérnék oda, amit mondtam, mi szerint az egész a kockázatvállalást állítja szembe a személyes vágyaiddal/igényeiddel. Még akkor is, ha a kockázatvállalás mérföldekkel alacsonyabb, mint amilyen személyes hasznod származik belőle. A devizahitel, mint ahogy azt mindketten megállapítottuk, beláthatóan egy kockázatos konstrukció volt. A hitelintézetek egyszerűen kihasználták azt az élethelyzetet, amit felvázoltál. Egyszerű a képlet, a kockázatot (alternatív "befektetés") még mindig alacsonyabbnak érzékelte az ügyfél, mint a személyes hasznot, így felvette a hitelt. Függetlenül attól, hogy mennyire nézett utána, és mennyire volt képben a pénzügyi folyamatokkal kapcsolatban. Kétségtelenül kifogásolható etikai szempontból, jogilag annál kevésbé.