Egy hajóban evezünk, és mégsem. Alapvetően én sem ítélem el a bankokat, sőt, tisztában vagyok vele, hogy így működnek, az előbbi kommentemben már nem is kizárólag a devizahitelekkel kapcsolatosan írtam. Általában elmondható a hitelre, hogy erős kockázati tényező. A hitel alapvetően arra lett kitalálva, hogy olyan eszközökhöz jusson általa az ember, ami egyrészt biztosítja a hiteltörlesztést (szintén bizonyos kockázati tényező mellett, hiszen 100%-os bizonyosságú beruházás nem nagyon van), másrészt pedig általa feltehetően jobb helyzetbe kerül a hitelfelvevő, tehát valamiféle hasznot is biztosít. A lakáshitelek és az általános fogyasztói hitelek általában ebből csak a második elemet biztosították, ugyanis attól, hogy lesz egy saját lakásod, az feltehetően nem fog neked utána hasznot termelni, hacsak nem nyitsz benne vállalkozást egy kis irodának használt szobában.
Onnantól kezdve tehát, hogy a hitelek olyan célokra lettek felhasználva, amik közvetlenül nem járultak hozzá a visszafizetési képesség biztosításához, lényegében a saját kockázati tényezőjét növelte vele a hitelfelvevő. A problémát az okozta még, hogy a hitelek jellemzően egy erős megelőző és utólagos EU-eufória hangulatban jöttek. Mindenki várta a Kánaánt, kezdetben az átkos rendszerhez képest volt is rendesen fejlődés "na akkor ebből baj nem lehet, meló úgyis lesz, az ország fejlődik, majdcsak bírjuk fizetni". A bank pedig csak nyerhetett a témával. Ha marad a gazdasági fellendülés, biztos az állandó törlesztés, ami egy idő után akár megtakarításba is átválthat, tehát a pénzügyi műveletek, körforgás biztosított. Ha bedől a rendszer, a gazdasági recesszióra és gazdasági mutatókra hivatkozva jogi keretek között a szerződések értelmében lehet játszani a törlesztőrészletekkel, végső esetben csődeljárásokkal, fedezeti ingatlanok értékesítésével nyernek az üzleten.
Onnantól kezdve tehát, hogy a hitelek olyan célokra lettek felhasználva, amik közvetlenül nem járultak hozzá a visszafizetési képesség biztosításához, lényegében a saját kockázati tényezőjét növelte vele a hitelfelvevő. A problémát az okozta még, hogy a hitelek jellemzően egy erős megelőző és utólagos EU-eufória hangulatban jöttek. Mindenki várta a Kánaánt, kezdetben az átkos rendszerhez képest volt is rendesen fejlődés "na akkor ebből baj nem lehet, meló úgyis lesz, az ország fejlődik, majdcsak bírjuk fizetni". A bank pedig csak nyerhetett a témával. Ha marad a gazdasági fellendülés, biztos az állandó törlesztés, ami egy idő után akár megtakarításba is átválthat, tehát a pénzügyi műveletek, körforgás biztosított. Ha bedől a rendszer, a gazdasági recesszióra és gazdasági mutatókra hivatkozva jogi keretek között a szerződések értelmében lehet játszani a törlesztőrészletekkel, végső esetben csődeljárásokkal, fedezeti ingatlanok értékesítésével nyernek az üzleten.