Most tényleg azt hozza fel, hogy az általános iskolások sem kereső emberek és szüleiknek kell fizetni a költségeiket? Ez olyan, mintha azt mondaná, hogy szüleim minden nap fel voltak készülve arra, hogy akármikor kaphatnak egy több százezer forintos kárbejelentést, amit ki kell fizetniük miattam?
A szociálisan hátrányos helyzetben lévők, még lehetőséget sem kapnak arra, hogy változtathassanak helyzetükön.
Látszik, hogy ez a nő még nem tapasztalta milyen, mikor az ember semmibe sem tud kapaszkodni. Úgy beszél a diákhitelről, mintha a világ legtermészetesebb, legbiztonságosabb dolga lenne. Az meg külön undorító dolog, hogy külfölddel példálózik, mikor köztudott, hogy az ottani és a hazai életkörülmények, köszönőviszonyban sincsenek egymással.
Olvasva a hozzászólásokat, az hülye felfogás, hogy járjon egyetemre az, aki kitudja magának fizetni, mert az egyetem egy szolgáltatás... "nehogy már az én pénzemből járjon iskolába" ...ezzel úgy beállítva a kevésbé fizetőképes emberek, mintha adócsalók lennének és ők soha, semmiért nem fizettek volna...
Hozzáállás... igen 4-5 éve még természetes dolognak tartottam, hogy egyszer, mikor majd eljön az ideje egyetemista leszek (még akkor is, ha fogalmam sem volt arról, miként, hogyan, merre, de az leszek). Pozitív, lelkes voltam... most viszont még nekem legyen lelkiismeret furdalásom a pesszimista hozzáállásom miatt, hogy nem tudom mi az anyámat kezdjek magammal, mert nem hiszek abban, hogy felvételt nyerhetek.
Pfujj... undorító vagyok, ez az állandó panaszkodásom.
Zombossal egyetértek abban, hogy középiskolában többet is foglalkozhatnának a pályaválasztással. Én érettségi után vagyok 2 évvel. Anno azért nem jelentkeztem felsőoktatásba, mert nem voltam tisztába vele, mit akarok. Visszagondolva olyan dolgon esett volna meg a választásom, amit most nagy ívben elkerülnék, oktatásrendszer szempontjából viszont sokkal könnyebb lenne.
A szociálisan hátrányos helyzetben lévők, még lehetőséget sem kapnak arra, hogy változtathassanak helyzetükön.
Látszik, hogy ez a nő még nem tapasztalta milyen, mikor az ember semmibe sem tud kapaszkodni. Úgy beszél a diákhitelről, mintha a világ legtermészetesebb, legbiztonságosabb dolga lenne. Az meg külön undorító dolog, hogy külfölddel példálózik, mikor köztudott, hogy az ottani és a hazai életkörülmények, köszönőviszonyban sincsenek egymással.
Olvasva a hozzászólásokat, az hülye felfogás, hogy járjon egyetemre az, aki kitudja magának fizetni, mert az egyetem egy szolgáltatás... "nehogy már az én pénzemből járjon iskolába" ...ezzel úgy beállítva a kevésbé fizetőképes emberek, mintha adócsalók lennének és ők soha, semmiért nem fizettek volna...
Hozzáállás... igen 4-5 éve még természetes dolognak tartottam, hogy egyszer, mikor majd eljön az ideje egyetemista leszek (még akkor is, ha fogalmam sem volt arról, miként, hogyan, merre, de az leszek). Pozitív, lelkes voltam... most viszont még nekem legyen lelkiismeret furdalásom a pesszimista hozzáállásom miatt, hogy nem tudom mi az anyámat kezdjek magammal, mert nem hiszek abban, hogy felvételt nyerhetek.
Pfujj... undorító vagyok, ez az állandó panaszkodásom.
Zombossal egyetértek abban, hogy középiskolában többet is foglalkozhatnának a pályaválasztással. Én érettségi után vagyok 2 évvel. Anno azért nem jelentkeztem felsőoktatásba, mert nem voltam tisztába vele, mit akarok. Visszagondolva olyan dolgon esett volna meg a választásom, amit most nagy ívben elkerülnék, oktatásrendszer szempontjából viszont sokkal könnyebb lenne.