Pont múlt héten voltam látogatóban Dániában. Barátnőm az ottani egyetemen tette rá a BsC-re az MsC-t, mesélt kicsit, mi a helyzet ott felsőoktatásban. Ez nem a teljes rálátás a rendszerre, ő se ismeri minden vetületét az ottani szitunak, szóval csak azt tudom ide leírni, amit tőle hallottam/láttam.
Szociális alapon (családban csak egy kereső van, aki nem ő, mert 3 év alatti kisgyerekkel van otthon) jár neki ösztöndíj, tehát ennyiben segítik a diákokat. Pláne ha EU-s tagállamból jönnek. Az ösztöndíj olyan 5000 dán korona, ezt be kell szorozni kb. negyvennel, hogy megkapd forintban. Igen, mered a szem, mennyi ez, de! Viszont ott egy nyomoronc péksüti is 50-60 korona... Magas árakhoz arányos a fizetés is, ergo ott sincs kolbászból a kerítés és hiába tudott ő is felsőfokon angolul, nem kapott melót addig, amíg ugyan ezt dánul is lekottázta. (Hm, Dániában a prosti pálya nyitott, mivel legális, ahhoz talán nem vártak volna el a perfekt dánt...)
Általa megfigyelt dán szokás: a gyerek eléri a 18-at, páros lábbal teszik ki őket otthonról. Álljanak a saját lábukra, ne legyenek koloncok, ingyenélők. Jogilag felnőttek, éljenek is úgy. Menjenek koliba, albiba, bárhová, csak ne maradjanak otthon. Anyagilag nem divat őket agyontámogatni: ott a diákhitel vagy keressenek suli mellett munkát. Barátnőm is diákmunkázik, persze módjával, mert ha túl sokat keres (vagy a családi támogatás a pici miatt), ugrik az ösztöndíj. És ott is tartja magát a felfogás: a felsőoktatás szolgáltatás.
Szociális alapon (családban csak egy kereső van, aki nem ő, mert 3 év alatti kisgyerekkel van otthon) jár neki ösztöndíj, tehát ennyiben segítik a diákokat. Pláne ha EU-s tagállamból jönnek. Az ösztöndíj olyan 5000 dán korona, ezt be kell szorozni kb. negyvennel, hogy megkapd forintban. Igen, mered a szem, mennyi ez, de! Viszont ott egy nyomoronc péksüti is 50-60 korona... Magas árakhoz arányos a fizetés is, ergo ott sincs kolbászból a kerítés és hiába tudott ő is felsőfokon angolul, nem kapott melót addig, amíg ugyan ezt dánul is lekottázta. (Hm, Dániában a prosti pálya nyitott, mivel legális, ahhoz talán nem vártak volna el a perfekt dánt...)
Általa megfigyelt dán szokás: a gyerek eléri a 18-at, páros lábbal teszik ki őket otthonról. Álljanak a saját lábukra, ne legyenek koloncok, ingyenélők. Jogilag felnőttek, éljenek is úgy. Menjenek koliba, albiba, bárhová, csak ne maradjanak otthon. Anyagilag nem divat őket agyontámogatni: ott a diákhitel vagy keressenek suli mellett munkát. Barátnőm is diákmunkázik, persze módjával, mert ha túl sokat keres (vagy a családi támogatás a pici miatt), ugrik az ösztöndíj. És ott is tartja magát a felfogás: a felsőoktatás szolgáltatás.